Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és a jáki apátság – Összegzés és kitekintés
közötti Zrínyi birtoklástól eltekintve a 20. század közepéig tulajdonában is maradt. A szerzetesi élet 1532 után megszűnt, és később sem állt helyre. A monostor elpusztult, javadalmait a későbbiekben világi papoknak adományozták. Kristó Gyula egyik utolsó tanulmányában 373 – Romhányi Beatrix adat tárára374 támaszkodva – térképre vitte a tatárjárás el őtt alapított bencés monostorokat, és ebből egyház-, település- és társadalomtörténeti következtetéseket vont le. A nemzetségek között „erősorrendet” állapított meg a 11-12. századra vonatkozóan. A lista élén négy monostorral az Abák és Gutkeledek helye nem meglepetés, ahogy a Hontpázmányok három alapítása sem. Meglepő viszont a feltételezhető súlyukhoz, erejükhöz képest kevés, csak egy-egy apátsággal rendelkező Csák, Csanád és a Rátót nemzetség helyezése. „A bencés monostorral nem rendelkező nemzetségek közül a Rádokat kell feltétlenül említenünk, hiszen a Koppányt legyőző Vecellintől származó genus befolyását az egész 11-12. században igen magasra taksálhatjuk.”375 A Jákok a két nemzetségi monostorukkal, Pornóval és Jákkal a középmezőnyben helyezkednek el, ami 12. századi jelentőségükre utal, de ezt írott forrás alig, inkább csak régészeti leletek bizonyítják. Rejthet tehát még meglepetéseket a jáki templomdomb 10. századi soros pogány temetőjével, 11. századi Szent György-templomával, amely köré már a 11. században temetkeztek és a Szent Jakab-rotundával. A hely korai történetét talán éppen a két templom egymáshoz való viszonya határozza meg, amit jelenleg még nem látunk tisztán. A kérdést az új régészeti kutatások feldolgozása után a társtudományok aktív együttműködésével kell megválaszolni. 373Kristó 2004. 374Romhányi 2000. 375Kristó 2004, 410. 137
