Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
ket név szerint csak a 14. század közepétől, a győri püspök előtt felújuló pereskedésekből ismerhetünk meg. 1342-ben ugyanis a győri püspök káptalana egyetértésével a vasvári káptalannal megegyezett. Ekkor név szerint felsorolták azokat a többnyire köznemesi kegyuraság alatt lévő plébániákat és filiáikat, amelyek a vasvári káptalanhoz voltak csatolva (quasdam capellas sive jura magistralia habuissent annexas), következésképpen tizednegyedük, illetőleg magisztrátus-joguk (quartas [...], quartam magistralem [...], quartas ecclesiarum et iura magistralia [... ] ) külön-külön a vasvári prépostot, az őrkanonokot, az éneklőkanonokot, illetőleg az egész káptalant illették. A plébániák felsorolására nyilván azért volt szükség, mert a két káptalan (a győri székes- és a vasvári társas-) között vita támadt a magisztrális jogról. Ezeknek a templomoknak a többsége elhelyezkedésük és titulusaik alapján a Vasvár környéki plébániahálózat legkorábbi rétegéhez tartozott, és amikor a 12. század közepén a vasvári (fő)esperes a káptalan megszervezésével prépost lett,360 azoknak a templomoknak a magisztrátus-jogát kapta meg a püspöktől, amelyek a legkorábbi alapításúak, vagyis tizedjövedelem szempontjából igen előkelőek voltak. A főesperesek székesegyházakba költözésével pedig a 13. századtól a Vasváron székelő prépost székesegyházi feladatokat látott el – amely különleges tekintéllyel is járt – Vas megye nagy részén gyakorolt főesperesi jogkörével. A vasvári káptalan magisztrális jogai kapcsán a későbbiekben különösen fontossá vált az a körülmény, hogy nagyon szoros kapcsolata volt a székesegyházzal. 1342-ben a két káptalan közti egyezségről a püspök mellett a győri káptalan is állított ki oklevelet, amelynek indoklása némileg eltért a püspöki szövegtől. A magisztrális negyedeket elsősorban Szent Mihály iránti tiszteletből adják vissza a vasvári káptalannak, valamint azért is, mert az a győri egyházból vált ki (quia dicta ecclesia de membro ecclesie nostre fore dignoscitur ). A magisztrális negyed korábbi eredetére, kiváltságlevelek meglétére utal, hogy az egyezséggel párhuzamosan a vasváriaknak le kellett mondani azokról a jogaikról, amelyeket ez ügyben korábban szereztek. Mindebből a győri egyházmegyében ez időben általánosan végrehajtott „negyedreformra” következtethetünk, ugyanis a püspök az egyházmegye összes magisztrális quartáit vissza akarta vezetni abba a korábbi állapotába, amelyben a jogtalan elfoglalások előtt voltak.361 360Erre lásd Zágorhidi 1996, 393–395. 361Az egyezségr ől szóló oklevelek (Kálmán püspöké 1342. okt. 1-én, a győri káptalané okt. 28-án, a következő pedig 1345. jan. 21-én kelt). Német regesztájuk: Urk. Burg. IV. 351. (550. sz.), 354 (554. sz.), magyar regesztájuk: Vasvári regeszták 92., 93., 94. A vasvári káptalan magisztrátus-jogára már Sill 1977, 188–189. felhívta a figyelmet, miszerint a „ mesteri jogok [...] tartalma nem tisztázott” . 129
