Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
a 12. század végétől már létező vidéki egyházak meglévő oltáraihoz kanonokokat oltármagiszternek, aki nemcsak a tizedekből, hanem (oltár)igazgatóként az oltár jövedelmeiből is részesedett. A 13. század közepétől a természetbeni adózást fokozatosan pénzbelire változtatták, a magisztrátus-jog censualis adó lett. Az adót jelöl ő eredeti terminus, a magisztrátus-jog a 14. században egyre inkább kikopott a használatból, az intézményből a kanonokok tizednegyedből való részesedése viszont később is megmaradt. A kanonokok vidéki egyházakban viselt magiszteri címéből eredt a késő középkori mesterkanonoki cím. 331 A szerzetesrendek tizedjoga A székeskáptalanok mellett a 13. században azonban egyes monostorok is hozzájuthattak magisztrátusi jövedelmekhez. Ennek előzménye, hogy többféle módon tizedrészesedéshez is juthattak a monostorok, elsősorban saját birtokaik után.332 Magyarországon már az els ő monostornak, a pannonhalmi apátságnak más földesurak birtokain is volt tizedszedési joga, amelyet a Koppány-lázadás leverése után kapott meg az eredetileg a veszprémi püspököt illető somogyi részeken, miután a király kárpótolta a püspökséget. Ezt a kivételes, nem saját birtokon élvezett tizedkiváltságot a 12-13. század fordulójától kétségbe vonták az egyházi birtokosok – Róbert veszprémi püspök, a somogyvári apát, a fehérvári káptalan és johannita konvent, a pilisi apát és a veszprémi káptalan –, ugyanis tisztázatlan volt: a somogyi tizedekbe beletartozik-e a parochiá knak és a káptalannak járó negyedrész vagy sem? Valójában a tizedek háromnegyedét kapta a monostor, a tizednegyeden a „13. századtól kezdve a plébánosok és a veszprémi székesegyházi kanonokok osztoztak”.333 A somogyi tizedügy a monostor és a veszp rémi püspökség között hosszú jogvitába torkollott, amely érintette a tizednegyed problémáját is, de a magisztrátus fogalma nem szerepel a periratokban. Ennek ellenére a 14. század végén Pannonhalma úgy tudta: a Szent István király által a monostornak adott tizedkiváltság a teljes tizedet jelenti, beleértve a quartát is. 334 A magyarországi királyi monostorok általában saját birtokaikon kapták meg a püspöki tizedet. Ez kapcsolatban lehetett a területileg illetékes püspök joghatósága alóli mentességükkel. Bizonyára ilyen tizedkiváltsággal 331Minderr ől részletesen: Rácz 2000. 332A monostorok tizedszedési jogáról általában: Constable 1964. 333Solymosi 1994, 732. 3341397: ZsO I. 4600. A tizedper összefoglalása: PRT I. 143–186. 122
