Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
Nevezetesen, a végedi Szent György-kápolnának évente fél fertót kell fizetnie, a nyirádi Mindenszentek kápolnának hasonlóan évi fél fertót, a szántói Szent Kozma és Damján-kápolnának évi négy pondust. Az említett kápolnák papjai ezt mind a magisztrális részhez tartozó tizedek, mind pedig a fönti kápolnák oltárainak jövedelmei után tartoznak fizetni (tam pro decimis parti magistrali pertinentibus, quam etiam pro redditibus altarum earundem capellarum), de csak ennyit és nem több censust. A rajki Szent Erzsébet-egyházat, Her manus fia, Pál Zala melletti Szent Kozma és Damján-egyházát igen nagy szegénységük miatt a magisztrális jog alól teljesen felmenti (a iure penitus absolvimus magistrali), a keszthelyi Szent Márton- és Szent L őrinc-, az egerszegi Szent Mária Magdolna- és a bocföldei Szent Margit-kápolnák oltárai jövedelmének magisztrális részét teljes egészében átengedi a mindenkor odahelyezett papoknak, viszont a tizedekből a magisztrális részt az egyház magiszterei számára sértetlenül fenn kell tartani. 327 A magistratus tehát két fél, bizonyos vidéki kápolnák papjai és a székes egyházi kanonokok között létrejött anyagi vonatkozású egyházi jogviszony volt, és azt jelentette, hogy az ezt birtokló egyháznak (konkrétan: káptalan) a magisztrátusi joga alá tartozó másik egyház (konkrétan: vidéki kápolna) jövedelméből bizonyos rész (valamennyi jövedelemfajta nagyobbik része) járt. Hogy mekkora, az a jelek szerint szokás és megegyezés kérdése volt. Egyrészt a teljes tized negyedének fele vagy háromnegyede, másrészt az oblációjövedelmek328 egy része ( proventus altarium capellarum [...] partem ma gistralem contingentes). A magisztrális részt a kápolna papja fizette a ma giszterének, akit a püspök nevezett ki kanonokjai közül, és akinek a jelek szerint semmit sem kell tenni mindezért. A jogviszonynak fokozatai voltak. A magisztereknek a legkedvezőbb és a joguk alá tartozó egyháznak legkedvezőtlenebb volt, ha pleno iure tartoztak a magiszterekhez. Ebben az esetben ugyanis a falusi kápolnának mind a tizedjövedelme (valójában a tized egynegyede, mert a többi a püspöké), mind az oltárok jövedelmének (proventus, redditus ) jelent ős része nem maradt helyben, hanem a magisztereké lett. Ebben az állapotban volt 1247-ig az oklevélben említett valamennyi Zala megyei kápolna. Eme teljes magisztrális jog alól a magiszterek felmentéssel, átadással lazíthattak, azaz a nekik járó jövedelmekből többet 327HU-MNL-OL-DF 262491. – VML 1033, Vasvár–szombathelyi káptalan hiteleshelyi levél tára). – Kiadásai: HO VI. 46–47.; Gyimesi 1985, 59–60. (magyar fordítással), az előbbi helyes olvasatától több helyen eltér. Legutóbbi kiadása: Rácz 1997, 90., ahol a kilencedik sorban a helyes dimidium helyett dimisium olvasható. – Kivonata: Vasvári regeszták 11. (Az oklevél szövegét lásd a Függelékben is.) 328Az oblációkról, vagyis az oltároknak felajánlott ajándékokról legújabban Solymosi 1987a, 556–562. 120
