Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Ják helye az ország monostorhálózatában
hogy a rend valójában is működött a szerzetesrendek (elsősorban a bencés) jogainak védelmezésében, annyi azonban kétségbevonhatatlan, hogy a jáki oklevél finom célzása Szent Györgyre mindenképpen több egy védőszentre való utalás toposzánál, és adalékul szolgálhat az udvar Szent György-kultuszához. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó, hogy az oklevelet 1332. május 11-én adták ki (az április 24-i lovagrendi összejövetel után?), és Szent György ünnepe szerint keltezték. A jáki apátság kritikus oklevele tehát nagyon jól illeszkedik a bencés rend Anjou-kori történetébe, és segítségével közelebb férkőzhettünk a rend irányítói, a pannonhalmi apátok politikájához. A befolyásos, udvari tapasztalatokkal rendelkező apátok ugyanis nemcsak saját monostoruk érdekében tevékenykednek, hanem a kisebb rendházak ügyeit is felkarolták. Az úgynevezett hivatalos kapcsolatok (részvétel a felszentelésen, fegyelmi ügyek) mellett tehát létezett egy informális kapcsolatrendszer is a monostorok között, elsősorban az apátok mobilitása révén. Mi sem bizonyítja jobban ennek a nem hivatalos kapcsolatnak a működését, mint a rendhez köthető hamis oklevelek nagy száma. Ennek oka nemcsak a régiségben és az elterjedtségben rejlik, hanem éppen a hivatalos rendi szervezettség hiányában is. A dekoncentrált monostorok informális kapcsolatai lehetőséget adhattak arra, hogy az apátok nyugodtan tájékoztassák egymást a jogvédelem különböző formáiról és lehetőségeiről, hogy bemutassák egymásnak a nem kis mesterségbeli tudást igénylő hamis és interpolált okleveleket, rávilágítva bizonyos máskor és más által is hasznosítható trükkökre. Ezeket a „párbeszédeket” nem kérhette számon senki, semmilyen felettes hatóság, csak a pápa – aki nagyon messze volt – és esetleg a szemfüles megyéspüspök.313 A bencés oklevél-hamisítások a rend olyan, még egyszer hangsú lyozom, nem hivatalos szervezettségére utalnak, amely rugalmassága miatt felveszi a versenyt a ciszterciek és a premontreiek hivatalos centralizációjával. A látszólagos széttagoltság – amely ebből a szempontból kifejezetten előnyös volt – mögött jól kitapinthatók azok a kommunikációs csatornák, amelyek lehetővé tették a kényes kérdéseket illetően is a tökéletes információáramlást. Természetesen ez nemcsak a „durva” hamisítások módszertanának átadásában nyilvánult meg, hanem az érdekérvényesítés sokkal finomabb és „törvényesebb” módjában is, mint amilyenre föntebb láttunk példát. Mindebből következik, hogy ha a kancellária ilyetén félre-313Ebb ől a szempontból tanulságos a földvári monostor apátjának esete, akit – a jelek szerint apátságának a megyéspüspöktől való függetlenedése jegyében – Kalán pécsi püspök a pápánál oklevélhamisítással vádolt a 12-13. század fordulóján. (Fejér II. 353–355. PRT XII/B. 168.) 113
