Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Ják helye az ország monostorhálózatában
által okozott tűzvésze (1289)262 még a 13. században történt. De a 14. század első harmadában keletkezett oklevelekben sokkal gyakrabban olvashatunk templomok, monostorok lerombolásáról és elpusztításáról, amiket többnyire a tartományurak követtek el. A hűtlenek bűnlajstromainak szinte elmaradhatatlan része, hogy csapataik a környéket pusztították, az egyházakat felperzselték.263 Ilyenkor szinte mindig olvasható az is, hogy az oklevelek és a kiváltságlevelek elégtek. A szomorú eseményt a monostorok élelmes vezetői és konventjei a későbbiekben felhasználhatták arra is, hogy a tűzben elégett (vagy éppen el nem égett, de korszerűtlenné vált) okleveleket a későbbiekben ne kelljen eredetiben bemutatni. A zalavári tűz miatt például könnyebben tudták „értékesíteni” a részben a tűz előtt, részben ezt követően készült hamis okleveleket (köztük két Szent István nevére hamisítottal). 264 Az 1332-es jáki oklevél hitelességét nagymértékben rontaná, sőt épp az utalna hamisításra, ha átírna egy elégett kiváltságlevelet. Erről azonban szó sincs, a tűz csak általánosságban szerepel. A kiváltságlevelek elégésére való hivatkozás mindamellett, hogy valóban gyanút kelthet, teljesen természetes volt a vizsgált korszakban. Már szóba került, hogy a jáki kegyuraságra 1325-ben igényt tartó Sitkeiek az 1320-as években ténylegesen harcoltak I. Károly híveiként a Kőszegiek ellen, különösen Sárvár és Kőszeg ostrománál jeleskedtek. Ebben a helyzetben egyáltalán nem hihetetlen egy a „hűtlenek” részéről megejtett jáki portya, amely a monostor felégetésére irányult volna. A zavaros időkben tehát nem elképzelhetetlen, hogy volt tűz Jákon, (bár ennek régészeti nyoma nem maradt),265 amiben valóban megsemmisülhettek a monostorra vonatkozó bizonyos oklevelek. 266 262Bándi 1987, 25–26. 263Néhány tipikus eset: AOkl. VIII. 203. és 233. (1324) A tartományurak egyházak elleni vandál támadásairól általában: Kristó 1979, 176–177. 264PRT VII. 507. 265Valter Ilona közlése az opponensi véleményében. 266Arra nézve, hogy ezek között az oklevelek között volt-e a monostor alapításáról szóló irat, semmi támpontunk nincs, sőt az is kétséges, hogy volt-e egyáltalán alapítólevele a monostornak. Az utóbbi időben elsősorban Fügedi Erik hangsúlyozta, hogy a legtöbb korai alapítású monostorunknak nem is volt alapítólevele. A királyi alapítású és alapítólevél nélküli Somogyvár szerinte nem kivétel, hanem „ezen a téren mindennapi magyar gyakorlat”. Jól beleillik ez a magyar társadalom szóbeliségéről alkotott képünkbe is. (Fügedi 1991a, 39. és Fügedi 1992, 56.) Fügedi megállapítása nem előzmények nélküli. Eckhart Ferenc is utalt rá, hogy történtek nagy püspökség- és kolostoralapítások, gazdagodtak az új kolostorok a hívők adományaiból anélkül, hogy az alapító írásban szabta volna meg adományai korlátait. Példaként a zobori összeírást hozta fel, hogy csak akkor történt az írásbafoglalás, amikor már a zavar miatt nagy volt a baj. Még kevésbé tették ezt a magánemberek. Eckhart 2012, 18–19. Ezek szerint tehát a fennmaradt alapítólevelek 104
