Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
Történetírásunk, amikor a nemzetségi monostorok problémájával foglalkozott, úgy próbált meg általános megállapításokhoz jutni, hogy bizonyos monostorok egyes eseteit vizsgálta, és ezekből a mozaikokból törekedett egységes képet alkotni. Legutóbb Fügedi Erik kísérelte meg a nemzetségi monostorok főbb jellemzőit összegyűjteni, tanulmányában számos megoldatlan kérdésre is ráirányította a figyelmet. Így az intézmény öröklésének és örökölhetőségének homályos pontjaira is. Az általában egyének által alapított egyházak később ugyanis az alapító nemzetségének kegyurasága alá kerültek, betagozódtak a magyar öröklési rendbe. Az örökösök kezében a monostorok vagyonukban veszteségeket szenvedtek, sok helyen került sor az egyházi birtokok szekularizációjára, a monostor mégis összekötő kapocs maradt a nemzetségtagok között, ugyanolyan kapocs, mint az örökölhető vagyon bármelyik része. A nemzetség tagjainak a monostorokhoz való ragaszkodását elősegítette, hogy az alapító sírja mellett gyakran közös temetkezőhely is volt, valamint, hogy a monostortemplomok védhető építményt jelentettek, amelyek emelték a kegyurak környékbeli tekintélyét, hatalmát.248 Ennek ellenére mégis azt tanácsolja, hogy a „nemzetségi monostor” kifejezés használatát a továbbiakban „jobb lesz elkerülni”. Fügedi a kifejezést azért tartja félrevezetőnek, mert azt sugallja, hogy „a monostort a klán kollektíve alapította s birtokában maradt a teljes kihalásig.”249 Érveit azonban a kutatók nem tekintették elég meggy őzőnek, és a fogalmat továbbra is így használjuk. Megerősíti a nemzetségi monostor fogalom jogos használatát a jáki monostor 14-15. századi története, amely egyébként csak részben illeszkedik a Fügedi által vázolt általános képbe. Bár a 14. századi hagyomány csak Öreg Márton ispánnak tulajdonítja az alapítást, a templom déli toronyalján levő freskókból akár kollektív alapításra is következtethetünk. Az egyik freskón ugyanis, amint fentebb már említettem, öt világi előkelőség egészalakos képe látható, sokak által elfogadott értelmezés szerint a Ják nemzetség főágának férfi tagjai. „Az alakok egy sorban állnak, a szélsők beszélő gesztussal fordulnak a közülük kiemelkedő középső alak felé.”250 A monostorokat valóban a nemzetségek je lentős személyiségei emelték, de az örökösödéssel nemzetségi monostorrá válhattak. Mint más világi kegyuraság alatt álló monostorok történetében, Jáknál is kimutatható a nemzetségi, a rokonság alapján igényelt jog érvényesítése. A nemzetségb ől eredő családok a nemzetség régi monostorát 248Fügedi 1991a, 57–59. 249Fügedi 1991b, 41. 250Mezey 1999a, 14. 100
