Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)

Katalógus

13.

II. Géza király (1141-1162)

Ólombulla

öntött, préselt ólom, 33-37 x 11 mm

Szabálytalan alakú ólomkorong mindkét oldalán verettel. Az előoldalon félhold alakú sávozott idomból kiemelkedő, jelzésszerű és elnagyolt meg- formálású félalak. Fején nyitott korona gyöngyökből kialakított pártadísszel. Karjait széttárja: jobbjában keresztes országalma, baljában kereszt, amelynek szárai gömbölyű idomokban végződnek. A testet fedő köpeny redőzetét V alakú vonalak érzékeltetik. A figura alatti, félhold alakú idom csúcsait gömbök zárják le, amelyeket három gyöngyszem vesz körül. A közepe tájánál rombusz alakhoz közel álló, szabálytalan lemez jelenik meg, amelynek felületét pontok sűrű mustrája borítja.

A hátoldalon négy sorba osztott felirat keret nélkül (az utolsó sor

szavát kezdet R betű a harmadik sor elejére emelve):

SIGI / LLVM / GEISE / REGIS

Használatának említése 1158-ban, az egyetlen ismert példányt őrző oklevelében, amelyben az esztergomi káptalannak adományozza Nána és Cocot birtokokat: ... piacúit seripto commendare et sip/illi mci inpressione confirmare. (Esztergom, FL 31-1-1; CAH, 63) További példányát említi a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében: Ewald 1914, 123. Ennek hátoldali felirata azonban eltér az esztergomi veret feliratától. Egyik előképe Bartoniek Emma szerint Barbarossa Frigyes császári aranypecsétje (

Posse I, 21 /3), a császár félalakos ábrázolásával alatta Róma városának falakkal és tornyokkal jelzett képével. II. Géza ólompecsétjén félhold alakú formára egyszerűsített városfal-motívum közepén elhelyezett, pontokkal díszített rombusz értelmezését azonban inkább III. Lothár császár töredékesen ránk maradt 1137-es aranypecsétje nyújtja. Ezen a városfalat középütt nem hengeres, hanem szögletes torony szakítja meg, amelynek tetőzete síkbeli ábrázolásban rombuszt alkot (

Posse I, 20/5). Az ólombulla másik tipológiai előzményét az a 11. századi bronz fibulatípus jelentheti, amelynek példányai Trierben kerültek elő, és amelyek feltehetőleg zarándokjelvényként terjedtek el. Ezeken félhold alakú hajóból két szent (Péter és Pál?) fél alakja nő ki (Das Reich der Salier, 136), hasonlóan a későbbi császári és magyar királyi fémpecsétek városfal-királyalak kompozíciójához.

Eredeti:

Esztergom, Főkáptalani Levéltár, 31-1-1. (1158, egyetlen ismert példány)

Másolat:

Budapesti Történeti xMúzeum, ltsz. 66.1872.

Budapest, Magyar Országos Levéltár, VI 8a-b.

MonStrig I, Tab. V; Marczali 1896, 687, kép: 277. o.; Fejérpataky 1892, 134; Varjú 1896, 146; Förster 1900, 83-84; Áldássy 1902, 318, 325; Ewald 1914, 123; Bartoniek 1924, 12, 18, 19, 22, 26; Szentpétery 1930, 69; Kumorovitz 1936, 54; Gerevich 1938, 210; Domanovszky 1939, 123; Huszár 1947, 13, 16; CAH, 63; Megpecsételt történelem, 19.

92