Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Katalógus
12. II. Géza király (1141-1162) Nagypecsét átm.: 110 mm Cipó alakú pecsét trónuson ülő uralkodó képmásával. A trónus karmos lábakon nyugvó, fent állatfejekben végződő faldistorium. A hosszú tunikát viselő uralkodófigura lábai párhuzamosak. A nyak körül kidomborodó, kerek gallérszerű szegély van. Középütt a tunikát két vonallal ábrázolt, gyöngysorral szegélyezett szalag díszíti. Lábai alacsony, téglány alakú zsámolyon helyezkednek el, amely alól vagdalt szélű trónuskárpit végződése bukkan elő. Fején nyitott koronát visel három liliomszerű pártadísszel, mindkét oldalon három gyöngyben végződő pendiliával. Karjait széttárja: jobbjával liliomos végű jogart, baljával keresztes országalmát tart. A kereszt a glóbuszhoz gömbölyű nódusz közbeiktatásával illeszkedik. Köriratát gyöngysor választja el a képmezőtől: GEISA D(E)I [GRATIA HVNGARIE DJALMATIE ATQ(VE) CROVATIE REX Kát. 12. (Pannonhalma, 1152) A pecsétkép megegyezik II. Béla és III. István felségpecsétjének ábrázolásával. Az alak és a felségjelvények formája és méretei, az országalmának és a jogarnak az alaktól való távolsága viszonylag jól mérhetők, ezek a mérések a három felségpecsét azonos tipáriumának hipotézisét támasztják alá. II. Béla eg}' példányban ismert pecsétjét és II. Géza nagypecsétjét a körirat mérete és a betűk formálása is összekapcsolja. Használatának említése 1146-ból: Et utfirmius roboretur, regium sigillum adhibetur sub testimonio procerum, quorum nomina hic notatur ... nótárius regis Barnabas, huius cartule scriptor et sigillator. (PBFL c. 6 B; PRTI, 599.) 1152-ben Margit asszony adománylevelében: Scriptor verő huius cartule Barnabas, sigillator Nicolaus. (PBFL c. 38 A; PRT I, 601; CAH, 58.) 1151 körül: ... regio sign o sign at i firmiter sancciuit... (PBFL: viaszpecsétjének töredéke külön tokban tárolva; PRTl, 602; CAH, 56). 1152-ből: ... hac sigillo regie mai- estatis muniuit. (Veszprém, Kápt. mit. Eccl. et Capit. n. 3.; CAH, 57.) Valfer ispán küszéni alapítását megerősítő 1157-es királyi oklevélben: ... et idem iussu regis regali et totius regni sigillo principali roboravit. (PRT I, 604.) A pecsét állítólagos tipáriuma 1810-ben Berhidán, szántás közben került elő, amelyet József nádor a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Leírását és rajzát Horváth István tette közzé 1835-ben. Eszerint: A’pet- sétnyomó tömege ón és Tzin vegyest s’ egy helyen kisded fülecskével bír, hogy a petsételéskor tudhassa a’ petsételo, mellyik a’ petsétnek fölső része... A királyalak keleties (bizánci jellegű?) ruházata el van látva hosszúra lefüggő hegyes dolmányújjal és keresztekkel fölékesített ollyan Stólával, vagy is Scapu- laréval, amilyent a napkeleti Tsászárok is szoktak viselni. A’ király mellén keresztecske látszik... Hátul a petsétnyomón sok kalapátsütés látható, mellyek által a’ kor együgyűsége szerént a’ viaszban a’ kinyomást eszközlötték. Hogy ez a petsétnyomó a’ király nagy, méltóságos (maiestaticum) és privilegialis petsétet állítja előII. Géza időszakából... (Horváth 1835, 4-5). Egy másik, hasonló körülmények között előkerült fehér márvány anyagú pecsétnyomót is említ Horváth István a Magyar Nemzeti Múzeum akkor friss 90
