Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Előszó
ELŐSZÓ A középkori magyar királyok emlékeinek, és azon belül kiemelkedő fontosságú esoportot alkotó uralkodói pecséteknek a kutatására az 1990-es évek közepétől több tudományos program indult az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete égisze alatt. E kutatások célja a tárgyi emlékek és a források mind teljesebb körű feltárása és dokumentálása volt, végső soron természetesen a közzététel szándékával. A munka az Intézet gyűjteményében őrzött, ezres tételszámú másolatgyűjtemény tanulmányozásából indult ki, kiegészítve a Budapesti Történeti Múzeum régibb keletű másolatgyűjteményével, de magától értetődő igényként merült fel az is, hogy a levéltárakban őrzött eredeti pecséteket is bevonjuk a munkálatokba. A programban résztvevő művészet- történészek, a kutatási irányt meghatározó és útjára indító Kovács Éva (|I998), Wehli Tünde, Kerny Terézia, Marosi Ernő, Lővei Pál és e kötet szerzője azonban nemcsak ezekre a gyűjteményekre, hanem szakmai előzményekre, elvégzett munkákra, eredményekre is támaszkodhattak. Az 1980-as évektől sokasodtak meg a magyar művészettörténeti közlemények között a középkori pecsétek elsősorban ikonográfiái és heraldikai szempontú értékelései. Két összefüggő csoport, a főpapi pecsétek és a káptalani pecsétek katalogizálására és kötetben vak) közlésére is sor került. Ugyanezekben az években a középkori művészettörténeti kiállítások elmaradhatatlan szereplőivé váltak a pecsétek. A katalógusok adta lehetőséggel élve a szerzők az adatközlés és értelmezés terén egyre teljesebbé tették a róluk alkotott képet. Nem mellékes szerepet játszott ebben a folyamatban a levéltáros, történész szakkutatók munkássága, nemcsak a fenti programok támogatása révén, hanem önálló kezdeményezések formájában is. Külön is meg kell említenünk a Levéltári Közlemények és a Turul hasábjain közölt pecsétkatalógusokat, az esztergomi Prímási Levéltár Hegedűs András szervezte pecsétkiállítását (2000) és az ahhoz tartozó katalógust, valamint a középkorban használt antik gemma- pecsétek katalógusát, Gesztelyi Tamás és Rácz György munkáját (2006). A középkori magyar pecséteknek a fent említett kutatási programok eredményein alapuló katalogizálása és nemzetközi használatra szánt publikálása a Magyar Országos Levéltár által kezdeményezett kiadványsorozat révén válik most teljessé. A szerkesztők elhatározása szerint a magyar Corpus Sijjillorum köteteiben az uralkodók, a világi előkelők, a főpapok, az egyházi testületek és a városok középkori pecsétjei fognak a szakkutatók és az érdeklődők elé kerülni, ezáltal a hazai és nemzetközi szakmai közvélemény egy mindeddig rosszul ismert, valójában csaknem ismeretlen terület és érték birtokába kerül, a magyar történelem és művészeti örökség pontosabb ismeretéhez fog hozzájutni. 7
