Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Katalógus
1. A királyi pecséthasználat első magyarországi említése az 1001-ben kibocsátott Pannonhalmi alapítólevél pecsételési záradékában olvasható: Quod ut verius credatur hanc paginam manu propria roborantes sigillari iussi- mus. (DHA, 40.) Nem zárható lei az a lehetőség, hogy az átírt, interpolált állapotban fennmaradt pannonhalmi oklevélben említett királyi pecsét eredeti változata az 1009-es veszprémi oklevél szövegében említett királyi gyűrűspecséttel volt azonos. Annak ellenére fennáll e lehetőség, hogy a két forrás szóhasználata a pecsét (sigillum - anulus) tekintetében, pontosabban a pecsételés megnevezése (sigillari) tekintetében eltérő. Az a tény azonban, hogy az eredeti pannonhalmi oklevél kibocsátása után legkevesebb egy évszázaddal készített, interpolált másolatára Kálmán király felségpecsétjét függesztették rá, mégis inkább amellett szól, hogy István király maga is rendelkezhetett ahhoz hasonló, trónoló uralkodót ábrázoló, nagyméretű felségpecséttel. Feltételezhető ugyanis, hogy a másolat készítője az írásképhez hasonlóan ebben is az eredeti oklevél külső megjelenését kívánta utánozni, a teljes hitelesség jegyeit nemcsak a szöveg és a királyi monogram rajzának lemásolásával, hanem a kiválasztott pecsétnek az ő korában valószínűleg még ismert Szent István-pecséthez való hasonlóságával is próbálta demonstrálni. Amennyiben az első magyar király trónuson ülő uralkodót ábrázoló felségpecsétet használt, mintaképe nem lehetett más, mint III. Ottó néhány évvel korábban, 997/98-ben bevezetett, a vicarius Christi gondolatát propagáló, a középkorban elterjedt, új pecsétreprezentációja (Posse 1, 10. 1). Szent István feltételezett felségpecsétjének lenyomata nem maradt ránk. I. Szent István király (1000-1038) Nagypecsét (?) 2. I. Szent István király (1000-1038) Gyűrüspecsét A királyi pecsétgyűrű használat a veszprémi püspökség 1009-ben kibocsátott adománylevelének pecsételési záradéka dokumentálja: Quod ut verius credatur diligetiusque ab omnibus observetur, paginam hanc manu propria coroborantes anuli nostri impressione subter insigniri curavimus. (DHA, 53.) Szent István gyűrűspecsétjének sem lenyomatát, sem további említését nem ismerjük. 78
