Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
A heraldika kezdetei
vissza kell térnünk a királyi pecsétek jelvénytörténeti kérdéseihez. A kettőskeresztes országalma megjelenése Imre király reprezentációjában és annak ábrázolása az 1196- tól kezdve használt nagypecsétjén nagy hatást gyakorolt a késői Árpád-ház uralmi szimbolikájának fejlődésére. Három olyan további királyi pecsétet ismerünk a 13. századból, amelyen az uralkodó kezében tartott glóbuszon kettőskereszt van (V. István kettőspecsétje, IV. László 2. kettőspecsétje, III. András kettőspecsétje). Aligha vonható kétségbe, hogy ezek a példák a kettőskeresztes országalma, mint valóságos tárgy, uralkodói jelvény használatát igazolják a magyar királyi reprezentációban, és nem kizárólag Bizáncból átvett ábrázolási szokásra, képi tradícióra vezethetők vissza (83- 87. kép). Ez az érv támaszthatja alá Deér Józsefnek a salzburgi kerettel kapcsolatos hipotézisét. A címerpajzsba foglalt kettőskeresztes jelvény képének változatai mögött is valóságos tárgy, speciális kultusztárgy, ereklyekincs, illetve annak talapzatra helyezett foglalata állhat, amely akár a fentiekben említettel azonos is lehet. Az idők folyamán ez a tárgy nemcsak mint címerábra vált közismertté, hanem az ereklye szétosztása révén formáját megőrizve újabb tárgyak alakjában is továbbterjedhetett. IV. Béla későbbi pecsétcímerében a kereszt enyhén szélesedő szárvégű forma, az alsó szárhoz csapot ábrázoló hegyes nyúlvány tartozik, ami a keresztek tártéira helyezésének szokásos módjára utal (78. kép). Az udvarhoz kötődő ereklyekultusz emlékei közé sorolhatjuk azt a bizánci rekeszzománcokkal díszített kettős keresztet is, amely IV. Béla halála után a magyar kincsár számos darabjával együtt kerülhetett Csehországba (ma: Vyssí Brod, ciszterci apátság). A remek darabról nemcsak a magyar művészettörténet-írás tartja úgy, hogy a magyar udvarban készült (97. kép).190 Magyarországi Mária, Nápoly királynéja hagyatékában is feltűnik egy kettős kereszt alakú ereklyetartó, amelyet bizonyára nem véletlenül Árpád-házi őseinek trónjára szánt unokájára, Károly Róbertre hagyott.191 Az ereklyetartó formájának népszerű jelvénnyé alakulását a Magyarországon előkerült 13. századi kettőskeresztes pecsétgyűrűk tömege is jelzi. Lovag Zsuzsa megállapítása szerint a régióban „a 13. századi pecsétgyűrűk leggyakoribb ábrázolása a kettős kereszt.”192 A kezdetben az uralkodóház jelvényének számító kettős kereszt elterjedt képhagyománnyá válását, a dinasztiától való egyre függetlenebb 19« ffolaw 1961, no. 522; Wessel 1967, 163-164, Nr. 50; Kovács 1974, 34-35; Wixom 1995, 661; Wixom 1997, 442. 191 Deér 1961, 293-294; Kovács 1984, 421. 192 Lovag 1980, 228, 3-4. kép. használatát jelzi az is, hogy a 13. század második felében egyházi testületek is kezdték pecsétjeiken alkalmazni.193 A kettős kereszt népszerűsége a 13. század második felében az udvar heraldikai reprezentációjában nemcsak töretlen maradt, hanem még egy új elemmel, a töviskoszorú képével is bővült. Az V. István által bevezetett, és aztán mindkét Árpád-házi utódja által követett újítás abban áll, hogy a kereszt alsó szárkereszteződésére fűzve (attól hangsúlyozottan elválaszthatatlanul) megjelenik a corona spinen képe, de kizárólag az uralkodók pecsétjén, soha nem a kettős kereszt jelét egyébként szintén használó királynéi pecséteken (79-82. kép). Kovács Éva összefüggést látott az do- minikális ereklye magyarországi képének kiegészítése és a nápolyi Anjoukkal való 1270-es dinasztikus kap98. IV. Béla király dénárja kereszt és koszorú (töviskoszorú?) ábrázolásával (CNH 253) csolatfelvétel között, amellyel magyar király nemcsak a nápolyi királlyal, hanem fivérével, a töviskorona- ereklyét őrző IX. Lajos királlyal és utódaival is rokoni kapcsolatot létesített.194 A töviskorona-ereklyéhez azonban már jóval korábban is hozzájuthattak a magyar királyok. Akár abból a darabból is, amelyet Henrik latin császár testvérének, Fülöpnek küldött Na- murbe, s ahol a reliquia a mai napig ismert a befoglalása készült pazar aranykoronával együtt,195 s ahonnan a Courtenay-rokonság révén már az 1210-es években érkezhetett partikula a magyar udvarba. Lehetséges, hogy a töviskorona V. István korát megelőző megjelenését igazolja a magyar királyok kereszt-ereklye kultuszában IV. Béla egyik dénárjának hátoldali veretén a kereszten átfűzött koszorú parányi ábrázolása (CNH I, 253; 98. kép). V. István 1270 ben elkészült új pecsétjének kultusztörténeti és ikonográfiái feltételei apja életében már készen állhatták. 193 Pl. a leleszi konvent 1271 előtt használatba vett hiteleshelyi pecsétjén; Takács 1992, 71-72, 30. sz. 194 Kovács 1984, 421. 195 Huso d'Oismes, 350-353. 47
