Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
A heraldika kezdetei
74. IV. Béla király dénárja kettőskeresztes címerrel (H 69) 75. IV. Béla király dénárja kettőskeresztes címerekkel (H 279) Az egyik oldalán pajzs nélküli kettős keresztet és az előzőhöz nagyon hasonló betűformákból álló BELA R feliratot hordozó, a másik oldalán kör alakú keretbe foglalt kettős kereszttel díszített dénár kibocsátója (CNHI, 112; H 67) szintén inkább IV. Béla lehetett. Semmilyen bizonyíték nincsen arra vonatkozólag, hogy a címerpajzsba foglalt kettőskereszt, mint kiérlelt heraldikai motívum IV. Béla 1235-ös trónra lépése előtt megjelent volna a magyar királyok címerhasználatában. Nem tekinthető ilyennek az a szokatlan ábrázolásokat viselő, felirat nélküli dénár sem, amelynek előoldalán uralkodópár profilarcképe jelenik meg, a hátoldalán torony látható, amelyet két oldalról kettőskeresztet ábrázoló, felfüggesztett címerpajzsok vesznek közre (CNH I, 309; H 279- 75. kép). Az első jól datálható, kettőskeresztes címerpajzs IV. Béla 1241 előtt használt első kettős pecsétjének és az azzal együtt használatba vett aranypecsétjének hátoldalán látható (76— 77. kép). Ezekről a királyi címerekről IV. Béla későbbi pecsétjére a teljes pajzs (78. kép), Mária királyné pecsétjére csak a pajzs nélküli kereszt-jelvény került át, mintát adva ezzel a 13. század folyamán őt követő magyar királynéknak, akik III. András második feleségét, Habsburg Ágnest kivéve következetesen pajzs nélkül alkalmazták pecsétjeiken a királyi címerábrát. A kettős kereszt azonban mint személyhez kötheti) uralkodói jelvény már felbukkant a 12. század vége felé - ha III. Béla korából erre vonatkozólag legfeljebb sejtéseink lehetnek is. Fiának, Imre királynak nagypecsétjén az uralkodó oldalra tartott jobbjában feltűnő nagyságú glóbusz látható, rajta hatalmas kettőskereszt (83. kép). A szélesedő végű szárak kereszteződésénél gyöngyszem alakú díszítés jelenik meg, amelyeknek bizánci mintaképeire (pl. Wibald apát triptychonja, New York, Pierpont Morgan Library) a szárakat összekapcsoló andráskereszt alakú kötés ábrázolási szokásával együtt Kovács Éva már felhívta a figyelmet.171 Ha a szárkereszteződések díszítése nem is magyarázható közvetlen mintaképként használt valódi tárgy utánzásával - amint az a 13. századi magyar királyi pecsétek kettős keresztes címereinél ez más esetben indokoltan felmerülhet172 -, mégiscsak a triumfális uralmi jelkép bizánci használati szokásának ismeretével kell számolnunk, ami annál érdekesebb, mert a figura kompozíciójának és stílusának francia forrásai vannak. A kettőskeresztes glóbusz ábrázolása a nyugati előképekről azonban semmiképpen nem eredeztethető. A kettőskereszt ábrázolását a 9-11. századi bizánci pénzeken kétféle formában is ismerjük: mint égi eredetű, apokaliptikus összefüggéséi motívum,173 vagy mint a császár kezében tartott hatalmi szimbólum, keresztes országalma, glóbus crucifer (88. kép).174 175 A magyar jelvénytörténet bizánci szálai között az utóbbiak lehetnek a meghatározóak, főként, ha Percy Ernst Schram-mal szemben Deér Józsefnek adunk igazat, aki szerint a glóbusz nemcsak a képi reprezentáció látványos kelléke volt, hanem valóságos jelvényként is használták a bizánci udvarban.173 Bizánc meghatározó szerepét húzzák alá 171 Kovács 1984, 416, 2. kép. 172 Kovács 1984, 422. I7;! Ld. pl. I. Basileios (867-886), VI. Leó (886-912), II. Basileios (976-1025) aranypénzei; Welt von Byzanz, 56-57. 174 Ld. pl. VI. Leó (886-912) solidusi, vagy III. Romanos miliaresionja (1035?); Glory of Byzantium, 213, Cat. 147C, 147 E 175 Schramm 1958, 13-27; Deér 1961, 53-85, 291-318. 41
