Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Kép és stílus
aranybullájának előoldali feliratát ismétli. A trónus konstrukciója azonban eltér a 12. századi magyar királyok faldistriumos pecsétábráitól, és némiképp eltér Imre király aranybullájának pompás trónusépítményétől is. Ettől kezdve a 13. század végéig ez a támla nélküli trónuspad lesz az Árpád-házi királyok pecsétképének jellemző tartozéka. Nemcsak a hagyományos alakú nagypecséthez, hanem II. András 1213-ban dokumentált első kettőspecsétjéhez is Imre király 1202-ben használt aranybullája szolgált kompozíciós mintaként (37. kép). A behajlított kezeiben felségjelvényeket tartó királyi maiestas- alak az egyik oldalon, a hétszer vágott, oroszlánalakos címerábra a másik oldalon olyan jellegzetességek, amelyek konzekvensen jelentkeznek Imre aranypecsétje nyomán II. András mindkét kettőspecsétjén. Az 1213- ban már említett kettőspecsétet 1231-ben még használta, halála évében, 1235-ben azonban megváltoztatásáról értesülünk.137 Készítését nemcsak mintaképe alapján datálhatjuk 1213 elé, hanem azért is, mert a Gertrudis királyné ellen elkövetett merénylet idején eltűnt felségpecsét megújított változata, szemben a kettős pecsét királyábrázolásával, már jóval modernebb felfogású, gótikus figurafelfogást árul el, a drapériastilizálásban a Muldenfaltenstilnek nevezett antikizáló irányzatot követi. Az 1213-as eseményeknek és a nagypecsét megújításának összefüggéséről egy 1216-os oklevél pecsételési záradéka tájékoztat.138 Nem ismerjük a korábbi magyar pecséthasználatból a második nagypecsét egyik feltűnő ikonográfiái jellegzetességét, az uralkodó alakját kísérő univerzum-jelképeket, a Nap és a Hold kisméretű ábrázolását, amely attribútum a középkori Krisztus-ábrázolásokhoz (pl. Kálvária-képekhez) szokott társulni - utalva a Zsoltár (Ps 148,3) és Dániel könyvének soraira (Dán 3,62), amelyek az égitesteknek Isten előtti hódolatáról szólnak. Ez a formula uralkodói pecséteken a 12. század vége felé bukkan fel - elsőként Oroszlánszívű Richard (1189-1199) angol király pecsétjein (44. kép).139 137 ...ad universorum noticiam volumus per venire, quod cum de adulteratione duplicis sigilli nostri antique nobis liquido constiterit, propter quod ipsum in medium secari fecimus coram nobis; fratres Capituli Strigoniensis nobis litteras, sub eodem sigillo continentes, exhibuerunt, humiliter supplicando, ut ipsas auctoritate renovati sigilli nostri dignaremur renovare. MonStrig I, 310. 138 Verum quia presentis privileßii series prioris sißilli nostri munimine, quod in oecisione regine Gertrudis nostre dilectissimc coniugis fuit deperditum, consißnata fuerat, presentem paßinam renovandam fore dißnum duximus et alio sißillo, quod contra false canillacionis dolositates, quae possent accidere, parari fecimus, ... in perpetuum roboravimus... OL Dl 80, Kiadása: Wenzel XI, 134. 139 Az alul holdsarlóval kiegészített, csillagszerű, sugárzó napábrázolásokat (estoiles) Richard király pecsétjén kuriozitásként említi: English Romanesque Art, 304, Nr. 334. Az András király pecsétkompozícióján megjelenő szimbólumok közvetlen előzménye azonban minden bizonnyal kortársa, IV. Ottó császár (1209-1218) angliai produkciónak tartott nagypecsétje és aranypecsétje lehetett (45. kép).140 Az univerzális jelképpár átkerült IV. Ottó felesége, Mária császárné pecsétjére is.141 II. András aranypecsétjének elegáns kompozíciója, beleértve az univerzum-szimbólumok (Nap és Hold) használatát, a második felségpecsét ábrázolásával egyezik. Aligha kétséges, hogy ez a kivitelező azonosságával magyarázható (49-50. kép). Amint dokumentumok tanúsítják, a két pecsét használatba vétele is nagyjából egybeesik.142 Az aranypecsét hátoldalának címerpajzsa az Imre király aranypecsétjén bevezetett, hétszer vágott címerábrát alkalmazza némi módosítással. Új elemek az oroszlánalakok között, a pajzs középtengelyében elhelyezett miniatűr pajzsok, és újdonság az állatfiguráknak a pajzsok felé fordított, szimmetrikus elrendezése is. A második nagypecséten és az aranypecséten látható királyportré stilisztikai szempontból a gótikus figurális művészet egyik legkorábbi, jól datált emlékei Kö- zép-Európában. A különös az, hogy az első osztályú ötvösműveken a figuraarányok és a drapéria tolmácsolása sokkal közelebb áll a 13. század első évtizedeiben készült francia gótikus szobrászat nagyméretű emlékeihez, mint francia kortársa, Fiilöp Ágost pecsétjeinek már említett, 12. században gyökerező, konvencionális királyábrázolásaihoz (29. kép).143 A figura arányainak, a tunica és a köpeny átlós elrendezésének és stilizálásának rokon megoldása után a korszak uralkodói pecsétjei között hasonlóan az ikonográfia különlegességeinek forrásaihoz, Európa legtávolabbi területéig kell kutatnunk. II. András 1213 után használt új pecsétjeihez leginkább Földnélküli János angol király (1199-1216) nagypecsétjének maiesta,s-k brázolása, 140 Zeit der Staufer I, 27-28, Nr. 39. 141 Uo. 28-29, Nr. 41. 142 Az aranypecsétet az 1210-es években már bizonyíthatóan használta András király. Ezt egy ritkaságnak számító dokumentum tanúsítja: egy 1217-es magyar királyi okleveléről 1266-ban másolatot készítő Aliottus császári közjegyző a pecsétet is részletesen leírta: Istud authenticum sacrum privilégium ... bullatum eum serico rubeo et penderíti bulla aurea, in qua ex una parte apparebat Imago Regis coronati sedentis, et tenentis in una manu virgarn cum lilio desuper et in alia tenens pomum, litteris ex unó latere signa ad módúm lune, et stelle, et ex altero signum ad módúm solis taliter circum scripta: ANDREAS Dl GR A VNGIE DAM CHOAE RAVE SVIE LODOMER1E QREX Ex altera quidani parte patebatfigura ad modi sicuti ad fascias et in tribus exfasciis apparebat figure bini ad modum leonunculorum respiciencium unum alterum parvo scutulo mediante, in qualibus et in fascia inferiori apparebat ymago quasi parvi leonis aspicientis retro se talilms litteris circumscripta: SIGILLVM SECVUNDI ANDRER TERCII BELE REGIS FILII. Kropf 1896, 134. 143 Dallas 1991, 151, no. 71. 32
