Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Kép és stílus
Az aranypecsét új vonásai láttán a Bartoniek Emma magyar innovációra gondolt, amelyet csak mintegy fél évszázaddal később követnek olyan uralkodók, mint III. Fldward angol király és Habsburg Rudolf császár.125 Annak ellenére, amit Bartoniek Emma a magyar királyi aranypecsét élvonalbeli kvalitásáról helyesen megállapított, a típusfejlődésben feltételezett kitüntetett helyzete nem ennyire egyértelmű. A díszes, háttámlás trónus ábrázolásának ugyanis vannak előzményei, de azok az egyértelműen francia igazodású nagypecséttől eltérően nem a francia királyságból, hanem a Birodalomból valók. A jelenség magyarázata leginkább abban keresendő, hogy míg a nagypecsétre koronázását követően azonnal szüksége volt, s annak jellegét a III. Bélától örökölt kancellária határozhatta meg, illetve minden valószínűség szerint az apja udvari környezetében rendelkezésre álló ötvössel készíttette el, az aranypecsét megrendelésére talán csak évekkel később, megváltozott körülmények között került sor (ismert példánya 1202-ből való). A rácsozott háttámlával és gömb alakú oromdíszek sorával ellátott archi- tektonikus trónus ábrázolási előzményei a német pecséthasználatban a 12. század első feléig, III. Konrád (1138-1152) idejéig vezethetők vissza.126 A perspektivikus trónusábrázolás egyre jobban egyszerűsített változatát alkalmazták Barbarossa Frigyes királyi (1 152-1 155)127 és császári (1155-1 190)128 pecsétjén (33. kép), majd két fiának, VI. Henriknek királyi (1 169-1 191)129 és császári pecsétjén (1191-1197),130 valamint Sváb Fülöp (1198-1208) királyi pecsétjén.131 A birodalmi pecsétek tróntípusa határozta meg 1200 után II. Waldemar dán király (1202-1241) kettőspecsétjét is, amely a címerfejlődésben elfoglalt helye szempontjából is közeli párhuzama Imre magyar király aranypecsétjének. Imre aranypecsétjének trónusformája azonban csak az általános tipológiai jegyeivel kötődik a felsorolt birodalmi pecsétekhez, a részletek megformálása, a figura stílusa és a kivitelezés finomsága miatt egyértelműen elkülönül azoktól. Imre aranypecsétje úgy áll előttünk, mint az Árpád-kori magyar ötvösség egyik kivételes remekműve, amelynek egyik oldalát kiegyensúlyozott statikájú, emblematikus, de mégis könnyed összhatású királyábrázolás, a másik oldalát az oroszlánokkal díszített, hétszer vágott pajzs foglalja el, amely a magyar királyság heraldikai reprezentációjában ettől kezdve állandósult. Annak ellenére, hogy a magas támlájú trónus elegáns kompozíciója a magyar uralkodói pecsétek kör125 Bartoniek 1924, 17, 22, III/l, 4. kép. 126 III. Konrád pecsétjét ld. Zeit der Staufer I, 20; III, Abb. 1. 127 Zeit der Staufer I, 20, III, Abb. 3. 123 Zeit der Staufer I, 22, III, Abb. 4. 129 Zeit der Staufer I, 23, III, Abb. 6. 130 Zeit der Staufer I, 24, III, Abb. 7. 131 Zeit der Staufer I, 25, III, Abb. 9. ében hosszú ideig visszhang nélkül maradt - csak a 13. század második felében akad újabb példája Izabella királyné pecsétjén,132 a típus a 14. században Ottó, Vencel, Nagy Lajos, Mária és Zsigmond pecsétjei révén válik megszokottá,133 - Imre király aranypecsétjének stílusa egyáltalán nem maradt folytatás nélkül az 1200 körüli magyarországi művészetben. Ismerünk hasonlóan kialakított, részletgazdag trónusábrázolást Imre király korának szűkebb udvari környezetéből, Deside- rius Csanádi püspök (1202-1229) királyi kancellár egyéb tekintetben is ritka megoldásokat tartalmazó - négykaréjjal tagolt - kör alakú pecsétjéről, ami igazolja az uralkodói mintáknak az udvari klerikusok ízlésére gyakorolt hatását is (34. kép).134 Másrészt a metiestas- alak stíluspárhuzamaival is tovább bővíthetjük a kört, amennyiben ide sorolható Uros pannonhalmi apát (1207-1242) kör alakú pecsétje. Elsősorban az apát által viselt liturgikus öltözék stilizálása az, ami a királyi aranypecséttel és Desiderius kancellár pecsétjével jól összevethető (38. kép).135 II. András volt az első a dinasztia történetében, aki feltűnően gyakran kényszerült cserélgetni a királyi uralom szimbólumait hordozó királyi pecsétet. Harminc éves uralma idejéből hat különböző pecsétjét ismerjük, nem számítva a csak töredékként fennmaradt hercegi lovas pecsétjét (Kát. 22.). Ez utóbbi a magyar királyságban az első ismert hercegi pecsét, amelyet majd IV. Béla fiainak, Istvánnak és Bélának, valamint II. András unokájának, III. Andrásnak a lovas pecsétjei követnek (Kát. 35, 39, 46.). II. András pecsétjei olyan sorozatot alkotnak, amely uralmának harminc évére, a 13. század első harmadára vonatkozólag a leghívebb stílustörténeti lenyomataként olvasható. A pecsétek némelyikét egyidejűleg használta, így például az aranypecsétjét a második és harmadik nagypecséttel együtt, legkésőbb 1217-től kezdve.136 A nagypecsétekkel párhuzamosan jelennek meg a magyar kancelláriai gyakorlatban II. András által bevezetett, egyik oldalán a király képével, másik oldalán címerével ellátott, királyi kettős pecsétek, amelyek lényegében Imre aranypecsétjének kompozícióját követik. Később már egyetlen királyi nagypecsét sem készült egyoldalas pecsétnyomóval. A nagy cipópecséteket végleg felváltotta a címeres hátoldalú kettőspecsét. II. András első nagypecsétjének figurakompozíciójának lényeges összetevői - beleértve a karok tartását, az öltözék összetételét és elrendezését - Imre király aranybullájának előoldalát követik (35-36. kép). A körirat belső sorában megfogalmazott legitimitás-formula (TERC.1I BELE REGIS FILII) szintúgy Imre király 132 Megpecsételt történelem, 31. 133 Mo. műv. 1987, II, 316/1, 361/3, 361/5. kép. 134 Takács 1992, 25, XXVI/11. kép. 135 Takács 1992, 26, XXVI/12. kép; Monssacer I, 506-507. 136 jjgy 1217-cs II. András-oklevélen függő aranypecsét 13. századi leírását ld. Kropf 1896, 134. 30
