Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Kép és stílus
KEP ES STILUS Ha az Árpádok korában a királyi udvar művészeti igényeit és ízlését tükrözd művészeti alkotásról akarunk beszélni, akkor ebben a kontextusban is szót kell ejteni a királyi pecsétekről. Jelenlegi ismereteink alapján azt mondhatjuk, hogy az 1200 körüli évtizedektől marad tak fenn nagyobb számban és megfelelő állapotban magyar uralkodói pecsétek, amelyek alapján nemcsak az általános tipológiai és ikonográfiái jellemzőket írhatjuk le, hanem a figurális ábrázolások stílusát is értékelhetjük, az egymáshoz viszonyított stílustörténeti helyüket is meghatározhatjuk. Imre király (1196-1204) nagypecsétjének ábrázolása az Árpád-házi királyi pecsétek között a szuverenitást és hatalmat legtökéletesebben kifejezésre juttató, monumentális hatású alkotás (Kát. 20.). III. Béla idősebb fia képének és az állat fej es fald ista riumnak a megformálása egy 12. századi francia királyi pecséttípusra vezethető vissza, közvetlen kompozíciós derivátumról van szé). Ezt a típust képviselik már VII. Lajos (1137- 1180) és utódja II. Fülöp Ágost francia király felségpecsétjei (1180-1223), és ugyanez a kompozíciós modell él tovább VIII. Lajos francia király (1223-1226) korában, sőt a francia királyságon kívül III. Henrik angol király pecsétjein is (27-29. kép).121 A francia előképekhez kötődd kompozíciós megoldások mellett Imre nagypecsétjén a stílussajátosságok is hasonló eredetre utalnak. A közvetlen művészi környezetet jelentéi 1200 körüli magyarországi műalkotások közül nagyszobrászati analógiaként az esztergomi Dcészisz-timpanon Krisztus-alakja merült fel korábban (40. kép).122 Hasonló mcgfontolásbé)l a Somogyvárott előkerült, ismeretlen rendeltetésű, dél-franciaországi kapcsolatokkal rendelkező figuratöredéket is említhetnénk (4L kép).123 Hozzá kell tenni, hogy ezek a párhuzamok nem alkalmasak arra, hogy általuk a pecsét királyábrázolásának helyi kapcsolatrendszerét felvázol juk. A különös az, hogy a rendkívül hatásos megoldás minden tekintetben követéi nélkül maradt, Imre halála után egyetlen utódja sem kívánta mint modellt alkal mazni annak ellenére, hogy a prototípus eredeti hazájában ez a forma a királyi pecséteken még egy ember öltéínyi ideig tovább élt, s annak ellenére, hogy a francia művészeti minták követése II. András korában 121 Imre kir.ílv nagypecsétjéréíl és annak nyugati mintaképeiről: Bartoniek 1924, 14, 15, 19, 24, 26. 122 Marosi 19X4, Abb. 180-181. 122 Pannónia lityin, IV-14. kát. sz. egyáltalán nem szűnt meg, séit más területeken éppen ennek a befolyásnak a megerősödését tapasztalhatjuk. A francia udvar szokásaihoz alkalmazkodó pecsétkom pozíció elszigeteltsége azzal sem magyarázható, hogy az Imre halálát követően trónra lépő, bátyjával korábban folyton harcban álló II. András felségpecsétjével tudatosan el kívánt volna határolódni Imre udvari reprezentációjának stílusától. Ha erről lenne szé), akkor aligha kötődne szorosan András első nagypecsétjének és kettéís pecsétjének figurafelfogása Imre aranypecsétjéhez, ahhoz a bizonyosan udvari stílusjelenséghez, amelynek az országban szélesebb körben továbbgyűrűző hatását tapasztalhatjuk. Ez utóbbi lehetett az 1200 körül uralkodó figurastílus, amelynek mind a kéí- szobrászatban, mind a kisművészetben kimutathatók a nyomai (32. kép). Eredetének szálai egyaránt vezetnek a 12. századi antikizáló szobrászat dél-francia emlékei felé és a Maas-vidéki ötvösség szintén antik formákat adaptáló alkotásai felé. Említést érdemel mindenekelőtt az Imre király kancellárjaként tevékenykedő Desiderius Csanádi püspök (1202-1229) pecsétje, amelyen nemcsak az alak megformálása mutat rokon vonásokat a királyi aranypecséttel, hanem a trónusforma egyezése is rendkívül feltűnő (34. kép).124 Az Imre nagypecsétje által képviselt megoldás elszigeteltsége, a jellegzetesen francia udvari típus rövid vendégszereplést követő hirtelen eltűnése talán inkább arra vezethető vissza, hogy az 1196-ban magyar udvari megrendelésre dolgozó ötvös valamilyen okból elhagyta magyarországi tartózkodási helyét. Az 1190 es évek végén két olyan jelentős változás történt a magyar udvar életében, amely esetleg összefüggésbe hozható ezzel. Az egyik Capet Margit királyné távozása, aki tíz évvel korábban éppen a testvére, Fülöp Ágost udvarából érkezett Esztergomba. Az özvegy királyné a III. Béla halálát követő évben szentföldi zarándoklatra indult, ahonnan nem tért vissza. A másik mélyre - ható változást Imre király 1198-as házasságkötése okozhatta Aragóniái Konstanciával. A királyné kíséretében nemcsak udvari nemesek, de bizonyosan művészek is érkeztek Esztergomba. Amint említettük, a politikai szimbólumként is felfogható, impozáns királyi nagypecsét képi és propa- gandisztikus formájának eltűnése nem volt minden uralmi jelképre kiterjedő döntés, és nem is politikai 124 A pannonhalmi apátság levéltárában fennmaradt, erősen sérült állapotú püspöki pecsét első közlése: Takács 1992, 25, 11. kép. 27
