Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
királyságba és már életében a szentek közösségébe iktatni, hanem a világi hatalom eredetét teszi szakrális allegória tárgyává. A mennyei seregek képviselői, vagy maga Krisztus száll le az uralkodó fölé vagy oldalára. Jobban megközelíthetjük az István és Gizella számára kidolgozott szokatlan program auktorának világát, ha olyan Ottó-kori esetekre utalunk, mint az aacheni Liuthar-Evangeliarium krisztológiai attribútumokat alkalmazó császárábrázolásának extrém példája,61 vagy az 1000 körül készült aacheni elefántcsont situla Szent Pétert, a pápát és a császárt azonos formula felhasználásával bemutató dombormű-sorozata (8. kép). A palást esetében fel kell figyelnünk az ikonográfiái formulákban megtestesülő képhierarchiára is: a szentek képe a közéjük illesztett donátorokéval együtt átmeneti pozíciót és köztes méretet képvisel az álló vagy trónuson ülő, teljes alakként ábrázolt nagyfigurák - Krisztus, Mária, a próféták és az apostolok - valamint az angyalokat és felirattal meg nem határozott személyeket ábrázoló, mellképes medaillonok között. E köztes formula ugyanabból a római képi konvencióból ered, mint a mellképes tondo, de a mellképnél nagyobb, háromnegyed alakos figura-kivágatot vonz. A háromnegyed-alakos képkivágat jelen van a 10- 11. századi német uralkodói pecsétek között is. A palást uralkodóképének és a szentek hozzá hasonuló ábrázolásának forrását ezekben az aktuális uralkodóportrékban, mindenekelőtt II. Henrik egyik királyi pecsétjének képében láthatjuk.62 A kapcsolat elsősorban a képformátumra és a glóbusz tartásának motívumára vonatkozik, eltérő — ha nem is idegen - előképre vezethető vissza ugyanakkor a másik jelvény, a jogar helyett tartott, „angyalhozta” lándzsa és a jellegzetes, perspektivikus stilizálással ábrázolt abroncskorona.63 Nem tudjuk, hogy a székesfehérvári kazula háromnegyed-alakos képformátumának köze lehetett-e István király pecsétre vésett képéhez, vagy sem. (A pannonhalmi interpolált oklevélre függesztett Kálmán-pe- csét nem ezt látszik támogatni.) Tény ugyanakkor, hogy már all. század első felében - ha nem is István király személyéhez kötődően - kimutatható a magyar uralmi reprezentációjában all. századi császári kan61 Deshman 1971, 1-20; Schramm -Mütherich 1983, 78, 204-205. A császárképet univerzumszimbólumokkal, valamint Krisztus-habitussal és -attribútumokkal felruházó miniatúrán a trónus két oldalán mint transzfigurációt kísérő alakok zászlót tartó, koronát viselő figurák állnak. E két királyalak eg)' újabb értelmezés szerint a birodalom keleti szomszédjainak, Lengyelországnak és Magyarországnak uralkodóit, Boleszlav Chrobryt, illen e István királyt ábrázolja. Fried 1989. 62 Posse I, 11.1; Schramm - Mütherich 1983, 210-2 11, Nr. 114. 63 A megtört abroncsú korona-forma ábrázolásának példáihoz III. Ottó, II. Henrik és II. Konrád korából: Schramm - Mütherich 1983, 142. A lándzsamotívum összefüggését II. Henrik reprezentációjával és a forma szimbolikus értelmezését ld. Kovács 1988, 138, 42. jegyzet. celláriában is jól ismert,64 fél, vagy háromnegyed alakos figura-ld vágatot ábrázoló bulla. István király közvetlen utódja, Orseolo Péter egyetlen példányban ismert, 1038 és 1046 között használt, pontosabban nem datálható ólompecsétjének képformátuma leginkább II. Henrik provizórikus királyi pecsétjének és bulláinak típusához igazodik (4. kép). A felségjelvények felemelt karokkal való tartásának módja a példák közül a legkorábbival egyezik meg. A közvetítő láncszem az ezredforduló után röviddel készült császári pecsét és a több, mint három évtizeddel későbbi magyar királyi ólompecsét között talán egy' István király által használt, elveszett fémpecsét lehetett. Az uralkodói bulla elterjedtebb 11. századi magyarországi használatára utal Péter királyé mellett Salamon király Belgrádban előkerült ólompecsétje, amelynek képtípusa - nem meglepő módon - Salamon dénárjain is visszatér (5. kép).65 Amint látható, a kapcsolatrendszer a császári pecsétek és az első Árpád-házi királyok pecsétemlékei között oly sokrétű, hogy' az 1001 és 1077 közötti időszakot Szentpé- tery Imre szavával a pecséthasználat terén is „a német császári oklevelek utánzásának koraként” aposztrofálhatjuk.66 Az első, bizonyíthatóan trónképet ábrázoló pecsét Magyarországon I. András király korában, mindössze néhány évvel István király halála után, legkorábban 1046-tól jelenik meg. A rendkívül szerencsés módon két példányban is ránk maradt bronzöntvény, az ún. idézőpecsét, vagy török/szláv eredetű, régi magyar szóval a „billog” típusához tartozik, ami azonban nem jelenti azt, hogy a képformálás tekintetében különbözne a használatban lévő viaszpecsétek képétől. Éppen ellenkezőleg, I. András fémből készült idézőpecsétje az egykorú királyfi felségpecsét képi rekonstrukciójának egyetlen közvetlen támpontja, ami feltehetőleg a Szent István-kori pecsétformára is visszautal (9. kép).67 Az idézőpecsét „az élőszó eszközével lebo- ny'olított törvénykezés” eszköze, olyan társadalmi élet kelléke, amelyben a jelképeknek igen nagy jelentőségük volt.68 Egy másik hasonló emléket, a csak említésekből ismert - 1881 után elveszett vagy ismeretlen helyen lappangó - Salamon-billogot a rendelkezésünkre álló szakszerűtlen és pontatlan leírás alapján nem lehet megítélni.69 64 Elsősorban II. Henrik fentebb már említett, provizórikus királyi pecsétje; Schramm - Mütherich 1983, 210, Nr. 114.; ide sorolható továbbá az 1003 és 1007 között kimutatható királyi és két későbbi, császári bullája is; uo. 211, Nr. 117-119. 65 C. I. 19; C. I. 20; C. I. 22; Europas Mitte, Katalog, 374, Nr. 17.01.03. 66 Szentpétery 1930, 36skk. 67 I. András és István király pecsétjének kapcsolatáról: Jakubovich 1933, 72; Kumorovitz 1944, 22; Györffy 1977, 258. 68 Kumorovitz 1993, 17. 69 A 19. századi visszaemlékezést legutóbb idézte: Kubinyi 1999, 318-319. 16
