Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára
IV. MEGYEI TÖRVÉNYHATÓSÁGOK ÉS TÖRVÉNY- HATÓSÁGI JOGÚ VÁROSOK Fondszám , Rsz. Fond/gyüjtemény, állag megnevezése, tartalma, nyelve Évkor Ifm Állag Az Erdélyi Fejedelemség és a hozzá csatolt Magyarországi Részek (Partium) kialakulásakor, a 16. század közepén használták először a Kővár-vidék (Districtus Kővariensis) elnevezést a Partiumhoz tartozó Belső-Szolnok vármegyében levő Kővár vára és a hozzátartozó váruradalom 93 településére. A török hódoltság idején a vár végvári, védelmi funkciót is ellátott. Kővár a 17. század elején lett erdélyi fejedelmi kincstári birtok. Ezért nem lehetett örökjogon eladományozni. A 18. század elején a Teleki család is csak visszaváltható adományként szerezte meg. A török kiűzése után a Habsburg uralkodók Erdélyt nem egyesítették Magyarországgal, hanem különálló fejedelemségként, 1765-től nagyfejedelemségként csatolták a birodalomhoz. A partiumi területek több lépésben kerültek vissza Magyarországhoz, illetve Erdélyhez. Kővár-vidék közigazgatása a 18-19. században egyre inkább megyei jellegűvé vált, bár élén továbbra is főkapitány állt. Önállósága idéglenesen 1851 és 1860 között, majd véglegesen 1876-ban szűnt meg, amikor a vármegyeszervezetbe olvasztották. Területén Szolnok-Doboka és Szat- már vármegye osztozott. Az iratok valószínűleg Nagysomkúton, Kővár-vidék központjában voltak, innen kerülhettek át a 19. század végén Szatmár vármegye levéltárába. Kővár-vidékre vonatkozóan tudunk egy három kötetes 1803-ból származó, a nemesi közbirtokosságokat számba vevő összeírásról, amelyet a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban őriznek. Jelzete: 5359/1-3, ltsz, terjedelme 3850 A/3-as oldal, s az alábbi Kővár-vidéki településeket tartalmazza: 1. k. Berkesz, Berkeszpataka, Butyásza, Honda, Honda Pataka; 2. k. Szelnyitze, Preluka, Fringfalva, Kis Berszó, Remete; 3. k. Gaura, Magosfalva, Kisfentős, Jeder, Hosszúfalva, Hidegkút, Törökfalva, Somkút. Az összeírást Bánkiné Molnár Erzsébet dolgozta fel a „Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallásos összeírás 1803-ból. ” című kötetében. L. a bibliográfiánál. 851. KŐVÁR-VIDÉK NEMESI KÖZGYŰLÉSÉNEK IRATAI 1832-1843 0,02 Kővár-vidék a nemesi vármegyéhez hasonlóan intézte igazgatási ügyeit. A főkapitány elnökletével tartott törvényszék jegyzőkönyvei és népiskolai ügyben több községre vonatkozó adatgyűjtés iratai találhatók a fondban. A kutatás során darabonként kell átnézni a megmaradt iratokat. Töredékes iratok évrendben. 285
