Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

Fogalomtár a kötetben előforduló legalapvetőbb magyar levéltári szakkifejezések értelmezéséhez

NUMERUS A magyarországi feudális kormányszervek, illetve a vármegyék és a szabad ki- rályi/törvényhatósági jogú városok gyakorlatában annak a levéltári egységnek a neve, amelyet később fonsnak/fasciculusnak - magyarul kútfőnek, ügyiratnak, illetve tételnek mondunk. PERTINENCIA A levéltári anyag általában egyszerre többféle dologra - korra, személyre, tárgy­ra, területre - is vonatkozik. Ennek megfelelően többféle pertinenciát - azaz a levéltári anyagnak többféle vonatkozását - különböztethetünk meg. Míg proveniendaja alapján a levéltári anyag csak egyetlen egységbe tartozhat, pertinenciája alapján különböző egységekbe sorolható aszerint, hogy melyik vo­natkozását vesszük figyelembe. A pertinencia alapján létrehozott fond a MÓL anyagában például a Rákóczi szabadságharc levéltára, melynek rendezőelve az iratok tárgya volt. POLCFOLYÓMÉTER A levéltári anyag mértékegysége. Az a mennyiség, amely egy levéltári polcon elhelyezhető. Minthogy a levéltári polcok eltérő méretűek, így az ott elhelyezett iratok terjedelme is különböző. Magyarországon általában egy polcfolyóméter 0,90 ifm-t jelent, amelyen 7 kisdobozt (egy doboz 0,12 ifin), és 6 nagydobozt (egy nagydoboz 0,13 ifin) lehet elhelyezni. POSITIO A magyarországi feudális közigazgatás gyakorlatában a tétel latin neve. Ma ügyiratdarabnak nevezik. A kifejezéssel leggyakrabban például a kancellária, a kamara és a helytartóta­nács iratanyagában találkozunk. PROVENIENCIA, PROVENIENCIA ELVE A proveniencia elve azt jelenti, hogy a levéltári anyagnak már a keletkezésénél meg van határozva a rendeltetési helye. Vagyis az, hogy mely szervhez, vagy személyhez fog kerülni, mely szervnek, személynek az iratai között van a helye. A rendezésénél, rendszerezésénél ebből kell kiindulni. A proveniencia elv szerint egy iratképző szerv anyagának rendezésekor figyelembe kell venni az iratképző által kialakított eredeti rendszert. Vagyis a provenienca elve alapján elvileg elképzelhetetlen például az, hogy egy vagy több szerves fondbói gyűjteményekei alakítsanak ki. REGESZTA Tájékoztatási célú, az egyes iratok szintjén készült analitikus segédlet. Nem ké­szül valamely levéltári intézmény teljes anyagáról, tehát részleges segédlet. A levéltári anyag következő fő jellemzőiről tájékoztat: jelzet, nyelv, kor, tartalom, (irodalom). Ezeken kívül még egyéb speciális adatokat - például: az irat anyaga, az iraton lévő pecsétek száma és állapota, a térkép léptéke, stb. - is tartalmazhat. Bár valamennyi leíró segédlet közül a regeszta szolgáltatja a legrészletesebb ada­tokat egy-egy dokumentumról, nem minden iratról érdemes regesztát készíteni. (A középkori oklevelek esetében például mindenképpen, hiszen a források csekélysége miatt minden apróság fontos lehet.) REGISZTRATÚRA Az irattár latin eredetű neve. Levéltári vonatkozásban általában azt a helyet je­lentette, ahol az iratokhoz lajstromot készítettek. A regisztratúra szónak hasonlóan mint az irattárnak, hármas jelenése van. Egy­aránt jelent intézményt, épületet, vagy helyiséget és irattári/1 évéltári anyagot is. 26

Next

/
Thumbnails
Contents