Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára
A vármegye 1771-ben vásárolta meg első székházát Nagykárolyban, ekkor került ide a levelesláda is. A költözéssel egy időben felvetődött az archivárius alkalmazásának kérdése, hiszen 1772-ben a Helytartótanácshoz küldött jelentés szerint nem csak a megfelelő elhelyezés, de a személyzet hiánya miatt is a levéltár igen rossz állapotban van.32 A második megyeháza a Károlyi Antal által 1780. április 18-án adományozott telken épült fel. Itt kezdte meg a Mária Terézia, majd II. József által elrendelt rendezést Iklódy László tiszteletbeli ügyész és Maletinszky József táblabíró.33 A levéltár iratainak szakszerű rendbe tétele azonban Szatmárban is Schemberger Ferenc leleszi regisztrátor nevéhez fűződik.34 Bár Szatmár vármegye készített számára útmutatót, Schemberger azonban saját elképzelése szerint dolgozott és a korábbi gyakorlatnak megfelelően rendezte az acta publico-politico sorozatot. Az 1724—1781 között keletkezett iratokat rakta tárgyikronologikus rendbe. A fasciculusok számozása évenként változó, de egymást követően folyamatos, az azon belüli iratszámok évenként 1 -el kezdődően szintén követik egymást. Az iratokon nem csak a fascilususok és a numero van feltüntetve, hanem az iratok keletkezésének éve is. Ez a jelzet segíti a mutatóból az iratok visszakeresését. A lajstromozást is Schemberger végezte itt is, mint a többi megyében.35 Három fő sorozatot alakított ki: acta publico-politica, acta miscellaneo-criminalia, acta miscellaneo iuridico-civilia. Az időhatárt (1724-1781) a Magyar Udvari Kancellária működésének évéhez igazította. Az 1724 előtti iratokról ugyanis úgy vélekedett a vármegye, hogy mivel nincs jogbiztosító értékük, ezért ezek rendezése szükségtelen. A „ régibb vagy politicum archivum ’’-ban főként nyugták, összeírások, gazdasági számadások, tisztviselők számára adott utasítások, valamint urbáriumok és úrbéri periratok voltak. A szakaszokban vagy „ tábulátumokban ” tároltak közül a negyediktől kezdődtek a Schemberger által 1786-ig lajstromozott „politica acták”, illetve az 1787-1790 közöttiek, amelyeket a „felséges Consilium rendelése szerént systematice regestrálva és nominalis alphabeticus lajstromba foglaltatva találnak”. Külön szakaszban voltak az adószedői iratok, a nemességi iratok, a zászlók és a besorolhatatlan lymbusok. Kardos György lajstromozó 1792. évi jelentése szerint később a régi jegyzőkönyveket is rendbe szedték, letisztázták, a „törvényes dolgokat” a jegyzőkönyvből kiírták és összeolvasás után ezeket a Nemzeti könyvben helyezték el, majd lajstromozták a törvénykezési iratokat is. Az év végén a megyei küldöttek ellenőrizték a munkát.36 1801-től Rácz Mihály folytatta a lajstromozást. A levéltár állapota az 1812. augusztus 26-i közgyűlésen került napirendre. A kiküldöttek jelentést készítettek a levéltár állapotáról és a regisztrátor által végzett munkáról. Az iratok feldolgozottságáról a bizottság azt állapította meg, hogy 1583-tól 1677-ig évenként kronologikus rendben vannak, külön csoportot alkotnak a criminalis és iuridica akták és elenchus is készült hozzájuk. A régi archívumban lévő nemesi pereket és összeírásokat név szerint alfabetikus rendben elenchusukkal együtt tárolták, az 1790-1791. évi aktákat a jegyzőkönyvektől már elválasztották, a jegyzőkönyveket bekötötték és besorolták, az 1462-1786 közötti törvényszéki aktákhoz három elenchust készítettek: kronologikusat, tárgy- és névszerintit. Az 1593-1721 közötti tizenhárom kötetlen jegyzőkönyvet keménykötésbe tették, „a régibb üdőbeli criminális actáknak chronologiai Elenchusából nominális, alphabeticus lajstrom készíttetett”, sőt már az 1790-1810 közötti iratokat is regesztázták, mutatózták. Mindezek Fekete Márton munkáját dicsérték. Úgy vélték, hogy a folyamatban lévő aktákkal három év alatt, a régieket számítva tíz év alatt végezhetnek. Az évenkénti ellenőrzést a főnótárius feladatává tették. Arról is döntöttek, hogy a hiányzó jegyzőkönyvek37 ügyében megkeresik Hiripi Szuchányi László főnótárius fiát, Jánost, és megkérdezik, nincs-e az apja hagyatéka között jegyzőkönyv, illetve levélben megkérik Károlyi grófiiét is arra, nézné meg, nem került-e tévedésből a családi levéltárukba néhány kötet.38 32 A megye közgyűlése nagy összeget, 3 évre évente 1000 forintot szánt a levéltár rendbetételére. A magyar levéltártörténet kronológiája, 1000-2000. Szerk.: Dóka Klára-Müller Veronika-Réfi Oszkó Magdolna, Bp., 2000. 113-114. 33 A Magyar levéltártörténet kronológiája, 1000-2000. Szerk.: Dóka Klára-Müller Veronika-Réfi Oszkó Magdolna, Bp., 2000. 119. 34 A vándorlevéltáros 1781-1783 között rendezte a környékbeli vármegyei levéltárakat, így a szabolcsit és az ungit is. 35 Kiss András: Szatmár vármegye két levéltára (Egymást kiegészítő kutatási lehetőségek). In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 12. Szerk.: Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1997. 85-100. 36 Uo. 37 Az 1731., 1736. és 1751-1753. évi jegyzőkönyvek hiányoztak. 38 MNL SzSzBML IV. B. 791. 1. d. 251
