Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára

ben a kormánylapok, vegyes levelek, cselédkönyvek, a másodikban a népszámlálási táblák, hivatalos lapok, 1854 előtti közmunka és adóiratok, a harmadikban is népszámlálási táblák, valamint körlevelek és 1850-es iratok voltak. A negyediktől az 1850. évi közigazgatási aktasort kétévenként, évenként külön ládákban csomagolták. Voltak még útlevelek, jegyzékek, levelezések, térképek, anyakönyvi kivonatok, újoncozási iratok, egyéb irományok, csendőri számadások. Külön voltak a végrendeletek, közöttük is elkülönítve a dorogiak, valamint a feloszlatott szolgabírói hivataltól és a debreceni városi bíróságtól átvettek. Szintén elkülönítették az árvaügyeket, köztük a megye törvényszéke által a cs. kir. nagykállói hivataltól bekerülteket és a levéltárba beadott árvaletéteket.19

Az iratok mellett más megyei „ kincsek ” is helyet kaptak a levéltárban. Ezek között voltak nemesi ban- dériumi zászlók, valamint egy 1861-es Éljen Klapka! feliratú zászló, selyem díszszalagok, bandériumi fadobok és trombiták, réz pozsonyi mérők, vékák, meszelyek, ércpénzek, vízmércék, „pecsétlő-gép vasból ”, hat pecsétnyomó, közte a megye címerét ábrázoló, egy pallos, egy rossz szélpuska. Sőt a börtönből átvett tárgyi bizonyítékok is ide kerültek.

A levéltámok szobájában szerény volt a berendezés: 3 íróasztal, 4 szék, 1 szürke fiókos szekrény, egy hágcsó az iratok keresésére, egy fiókos mosdóasztalka, bádogmosdó víztartóval, 3 réz gyertyatartó.

1868-ban a megyei szabályrendelet meghatározta a levéltáros feladatát. Eszerint az iratokat kell őriznie, lajstromoznia, azokból eredetit ki nem adhat, a tárgyakról pedig leltárt kell készítenie. Az 1871-es szabály- rendelet mindezt kiegészítette azzal, hogy időnként rendezést is kell végeznie, illetve az alispánnal és a főjegyzővel együtt határozzák meg az iratkezelés rendjét.

1876-ban Szabolcs megye székhelyét Nagykállóból Nyíregyházára helyezték. Az új megyeháza felépültéig a városháza adott helyet a megyei tisztviselői karnak. 1879-ben Ujlaky György fölevéltámok arról tájékoztatta Zoltán János alispánt, hogy a levéltári helyiség szűk volta miatt a megyei árvaügyi iratokat, amelyek naponta nagy számban érkeznek, kicsomagolatlanul a földön helyezték el. Még az 1870 óta keletkezett alispáni, közgyűlési és szolgabírói iratokat, iktatókönyveket, valamint az egyházaktól átvett anyakönyveket, statisztikai kivonatokat, illetve az újoncozási iratokat sem tudták elrakni, mert ezekhez sok időre lett volna szükség, ugyanis „ ezeknek ottani behelyezése a legnagyobb felelősséggel jár ”.20 A költözés előtti rendrakás során szükségszerű volt a selejtezés. Erről a megye 1879. május 26-i közgyűlése döntött, kimondva, hogy a munkálatokban a fő- és allevéltámok közreműködni tartozik, a selejtezést pedig a főjegyző ellenőrzi és javasolja jóváhagyásra a közgyűlésnek.21 A selejtezést követően az 1890-es évek elején láttak hozzá a levéltári rend kialakításához.22 Az átköltözés az új megyeházára 1895. augusztus végére fejeződött be. Mikecz János alispán már 1897-ben jelezte a törvényhatósági bizottságnak, hogy kevés a hely a levéltár számára, az ott lévő iratokat mindenképpen rendezni kell.23 A bizottság elfogadta az alispán javaslatát, hangsúlyozva, „ hogy a sokszor kincseket érő, történelmi becsű iratokat őrző levéltárunk rendezése elodázhatatlan feladat, melynek elérése érdekében anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadni... ”24 1897 júniusában szerződést kötöttek Karlovszky Endre országos levéltámokkal25 abból a célból, hogy 600 forint honoráriumért a tudomány akkori színvonalának megfelelően rendezi a régi levéltár anyagát.26 Karlovszky már augusztus végén jegyzékkel és topográfiával együtt átadta a rendezett levéltárat a főjegyzőből, főügyészből és fnczédy Lajos helyettes fölevéltámokból álló bizottságnak.

19 Az 1850 előtti iratokat magába foglaló „régi levéltárról" mint zárt egységről külön nem ejtettek szót az átadásnál.

20 MNL SzSzBML IV. A. 1. 7552/1879. A levéltár sötét, penészes előszobájában tudták már csak lerakni a megyei régi „emlékképeket” is. A helyzetet nehezítette, hogy még volt két beszegezett láda tele irattal, ami ráadásul rendezésre várt.

21 Az államtitkár 1880. júl. 28-i levelében indokolatlannak tartotta a megye kérését, miszerint két 4 forintos napidíjast - főként németül tudót - kell alkalmazni a selejtezéshez, illetve, hogy a fölevéltárnokot 800, az allevéltámokot 700 forint illeti. A megye az iratok leporolásához és Nagykállóból való átszállításához hivatali időn túl is a levéltárosok rendelkezésére bocsátotta a hivatalszolgákat. L. MNL SzSzBML IV. B. 461. 5384/1880.

22 Uo. 60/1893., 1052/93. sz.

23 Uo. 3420/97.

24 Uo. Bgy. 4473. K/1897.

25 Karlovszky Endrét már ismerték, hiszen korábban őt bízták meg a mohácsi vész előtti oklevelek átírásával és regesztázásával, valamint kéziratának 500 példányban való kiadásával. A munkát betegsége miatt nem tudta befejezni, a kiadáshoz az összeolvasást, sajtó alá rendezést Pettkó Béla országos allevéltámok honorárium nélkül vállalta magára. A kiadvány 1902-ben jelent meg.

26 Régi levéltáron az 1882-ig keletkezett iratokat értették.

249