Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára
vetének a nagyszombati tárgyalásokról tett jelentését „a vármegye levéltárában in conservatio” kell elhelyezni,14 1657-ben pedig a tisztségükről leköszönő szolgabírák kötelességévé tették az általuk tárgyalt ügyek átadását a közgyűlésnek. A 18. század elején, amikor a központi kormányzat szorgalmazni kezdte a levéltárak rendbetételét, a vármegye arra hivatkozva kérte a bécsi haditanács engedélyét a romladozó kisvárdai vár tatarozásához, hogy saját archívuma már régtől fogva ott van elhelyezve. Az 1723: LXXIII. te. alapján Szabolcs vármegye közgyűlése úgy döntött, hogy Nagykállóban építi fel a megyeházát és itt kap majd helyet a levéltár is. Monkovics Mihály jegyző 1725 júliusában azt javasolta, hogy a költöztetés előtt az iratokat tegyék rendbe.15 A munka elvégzésére az első alispán elnöklete alatt a megye előkelő nemeseiből nyolctagú bizottságot állítottak fel. Az 1727. március 27-én Petneházán tartott gyűlés azonban még mindig azt állapította meg, hogy a megye közönségét és az egyes családok ügyeit érintő iratok „ a megyék jegyzőkönyveiben és levéltárában a legnagyobb rendetlenségben vannak elhelyezve, és most már a jegyzőnek halála miatt zárva is vannak”.'6 Négy táblabírót bíztak meg az akták felülvizsgálatával, szétválogatásával és jegyzékbe foglalásával. Egy kancelláriai leirat szerint 1746-ban a munka még nem sokat haladt előre, pedig a pereskedő családok nagy hasznára lettek volna a levéltárban lévő hiteles iratok, ha azok hozzáférhetők. A levéltár rendezésének ügyét 1747-ben a királyi bizottság határozata lendítette előre. A következő év elejére elkészült a Jármy Ferenc alispán, Csákányi Tamás jegyző és Erős Gábor szolgabíró által kidolgozott rendezési tervezet, amely szerint az iratokat két kemény kartonlap közé fasciculusokba kell helyezni és fenyődeszka szekrényekbe kell rakni. Elrendelték az akták tartalom szerinti csoportosítását, a közgyűlések iratainak rendezését és regesztázását, az országgyűlési iratokhoz pedig mutató készítését. A munka azonban éveken keresztül ismét alig haladt előre. Nagykállóban 1761-ben fejezték be az új megyeháza építését. A levéltár számára kialakított helyiségekbe átszállították Kisvárdáról a közgyűlés 1550-től meglévő jegyzőkönyveit, de a rendezetlen iratok továbbra is a vár pincéjében maradtak. 1767-ben a közgyűlés felfogadta Schemberger Ferencet, a leleszi Szent Kereszt egyház esküdt lajstromozóját, aki 20 év alatt mintaszerű rendet csinált, sőt a leleszi elenchusok mintájára az iratokhoz mutatót is készített. Az általa elindított rendezést folytatta 1790-től a megye állandó levéltárosa, akinek munkáját 1837-től allevéltáros is segítette. 1831-től a lajstromozáshoz a szükséges vezérszavakat magyarra fordították, illetve a rendrakáshoz Vályi Sándor levéltámok javasolta a főjegyzőnek a „szükségtelenebb írás darabok kitakarítását” is. 1834-ben Márczy László allevéltámok lépett az idős Vályi helyébe. Márczynak és az új allevéltámoknak, Sulyok Dánielnek is a legnagyobb gondot a helyszűke jelentette, főként amikor az 1840-es években átvették a szolgabírói és az anyakönyvi iratokat is. Ekkor egy hajdú és egy írnok segítségét is igénybe vehette munkájához a levéltámok, aki ekkor már Sulyok Dániel volt. Feladata azonban nem csak a levéltári munkára terjedt ki, hanem az adószedéshez szükséges új táblázatok készítése is őt terhelte. így Sulyok csak ezek elkészítése után tudta folytatni a jegyzőkönyvek tisztázását, beköttetését, a csomók hevederén a csatok cseréjét. Az iratkezelés rendje 1849 után a szakszerűség jegyében lényegesen megváltozott, modernizálódott. Ettől kezdve az aktákat iktatószámok rendjében, hivatalonként elkülönítve tárolták, a megyefönökét pedig tárgyanként 12 kútfőbe sorolták.17 1861-ben a megyei bizottmányt feloszlató királyi biztosok gondoskodtak az 1849 után bevezetett iratkezelés újraindításáról. Szabolcsban az elnöki iratokat 1861. október 1-el, a „ nagyiktatót ” pedig november 2-vel nyitották meg. A törvényszéknél 3 iktatót vezettek 1862. január 1 -tői.18 1862-ben, amikor Kis Gábor levéltámok átadta a levéltárat Tregjár Pálnak, az iratok már nem fértek el a levéltár 3 szobájában, ezért egy részüket átvitték a Kállay-házba. Leltárt is készítettek. A 15 ládából az első14 MNLSzSzBMLIV. A. l.Prot. 11.föl. 111. 1644. 15 MNL SzSzBML IV. A. l.Prot. 19. föl. 56. 1725. 16 Uo. föl. 120. 1727. 17 Németh Kálmánná: Szabolcs vármegye levéltára (1850-1949). Levéltári Közlemények, 44-45. 1973-1974. 375-389. http:// archivportal, arcanum, hu/mltk/opt/al 30322. htm?v=pdf&q=%28 WRD%3D%28Szabolcs%20megy e%29%29/LEVKO- ZL&s=SORT&m=6&a=rec Lekérdezés: 2015. 12.15. 18 Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása. Levéltári Közlemények, 44-45. 1973-1974. 461-503. http://archivportal.arcanum.hu/mltk/opt/al30322.htm?v=pdf&q=%28WRD%3D%28Szabolcs%20megye%29%29/LEVKOZL&s =SORT&m=40&a=rec Lekérdezés: 2015. 12. 12. 248
