Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
Fondszám , Rsz. Fond/gyűjtemény, állag megnevezése, tartalma, nyelve Évkor Ifm Állag 407. BIHAR VÁRMEGYE TISZTI FŐÜGYÉSZÉNEK IRATAI 1918-1919 4,63 (-1950) A tiszti főügyész, mint választott tisztviselő, a vármegyei tisztikar tagja volt. A törvényhatóság jogi szakértőjének feladatkörét látta el: felügyelt a közgyűlési határozatok törvényességére, emellett az alispán jogi tanácsadójaként a hozzá utalt ügyekben is véleményt nyilvánított. A törvényhatóság peres ügyeiben a vármegye ügyvédje volt. A főügyész az árvaszék részére is adott szakvéleményeket, sőt a főügyészi hivatalhoz beosztott ügyészek az árvaszéknek is tagjai voltak. A főügyészi irattára három kútfőre oszlott:-1. kútfő az alkalmazottak fegyelmi iratait tartalmazta; a- II. kútfőbe, tartoztak az alispáni referencia és a jogtanácsosi tevékenység során keletkezett peres iratok és szakvélemények, továbbá a közigazgatás törvényességének ellenőrzésével kapcsolatos ügyek; a- III. kútfőbe a gyámügyi iratok kerültek. A kutatás során az iratanyagot kútfők, s azon belül ügyenként kell átvizsgálni, mivel segédkönyvek nem maradtak fenn. 1-26. Iratok 1918-1919(1950). 408. BIHAR VÁRMEGYE SZÁMVEVŐSÉGÉNEK IRATAI 1905-1919 1,86 (-1950) A vármegye pénzügyi gazdálkodását a számvevőség irányította. A főszámvevőt és a beosztott számvevőket a törvényhatósági bizottság választotta meg. A számvevőség nyilvántartotta a vármegye vagyonát, a pótadókból befolyt jövedelmet és kezelte a kormány által adott támogatásokat, továbbá felülvizsgálta a községi és a gyámi számadásokat. A főszámvevő ellenőrizte a vármegyei főpénztáros pénzügyi tevékenységét is. Az 1902: III. te. a vármegyék vagyonkezelési önállóságát felszámolta, s ettől kezdve a számvevőségi munkát a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőség látta el, majd 1924-től a belügyminisztérium alá rendelték a számvevőséget. 1929 után pedig a főispán nevezte ki a számvevőségi alkalmazottakat, szolgálati ügyekben pedig az alispán lett a számvevőség közvetlen felettese. Az iratanyag igen töredékesen maradt meg, s így a vármegye pénzügyi és vagyoni gazdálkodásáról kevéssé tájékoztat. Az illetményszámfejtő könyv alapján mintegy 15 éven át lehet nyomon követni a számvevőség alkalmazottait. A fondban a kutatás lapról lapra történő átnézéssel lehetséges. 3-7. Illetményszámfejtő könyv 1905-1919 (1921). 206
