Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

Magyar levéltártörténet

A törvény három levéltártípust határozott meg:

1. ) közlevéltárakat (Országos Levéltár, s alája rendelt, újólag felállítandó állami területi levéltárak, Honvédelmi Levéltár, a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak, valamint vármegyei, thj., megyei városi és községi levéltárak;

2. ) bevett és törvényesen elismert egyházak, illetve vallásfelekezetek levéltárat;

3. ) közérdekű magánlevéltárak.

Bár a törvény 1950 közepéig hatályban volt, ennek ellenére lényegi változás a levéltárügyben a három év alatt nem történt.

Az új kommunista hatalom 1949-ben felszámolta a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményeket tömörítő addigi önkormányzati szervezetét és az Országos Levéltár 1950. január 1-jétől visszanyerte önállóságát. Az új hatalom hamarosan a polgári jogelveken nyugvó 1947. évi levéltári törvény helyett megalkotta az 1950: 29. törvényerejű rendeletet (tvr.), amely teljesen átalakította a magyar levéltári szervezetet, teljes centralizációt valósítva meg.

Államosította a volt önkormányzati és a hiteleshelyi levéltárakat, mindezekből állami kerületi levéltárak szervezését írta elő, s így csak három közlevéltár-fajta maradt meg:

1. ) az Országos Levéltár;

2. ) az állami kerületi levéltárak;

3. ) a Honvéd Levéltár és Múzeum (Hadtörténelmi Levéltár).

A tvr. külön már nem is tett említést az egyházi levéltárakról, sőt nyitva hagyta a kérdést, hogy ezeket közérdekű irattárakká vagy nemzeti érdekű magánlevéltárakká kell-e nyilvánítani. Végül az utóbbi kategóriába kerültek. Az így kialakuló levéltári hálózatot a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete és az MTA tudományos irányítása alatt álló Levéltárak Országos Központja (LÓK) mint csúcsszerv vezette. Közvetlenül irányította és ellenőrizte a közlevéltárak és lényegében a nemzeti érdekű magánlevéltárak működését, szakmai munkáját.

Egyedül a Hadtörténelmi Levéltár maradt ki ebből a hálózatból. Ezt az intézményt továbbra is a Honvédelmi Minisztérium irányította. A kerületi levéltárak megszervezése végül elmaradt. Ehelyett a volt törvény- hatósági levéltárakat (részleges összevonásuk után) közlevéltáraknak keresztelték át, amelyek aztán 1952-től területi állami levéltárakként működtek. Időközben, 1952 legvége és 1955 között komoly viták zajlottak szakmai és államigazgatási körökben a levéltárügy tárca-hovatartozásának kérdésében.

Végül a levéltárakat a Minisztertanács felügyelete alá helyezték 1956. január 1-jétől, majd az 1956. évi forradalom leverését követően, 1957 áprilisától a művelődésügyi miniszter irányítása alá került. Ezzel egy időben a LÓK mint önálló szakhatóság megszűnt, majd a Művelődésügyi Minisztérium kebelében Levéltári Osztály néven, önálló szervezeti egységként működött tovább és 1967. december 31-ig érvényesítette a volt LÓK közvetlen irányító hatáskörét a levéltári hálózat fölött.

Az ötvenes években még egy levéltár alapításra került sor a LÓK égisze alatt. Korábban - noha voltak rá törekvések 1945 előtt is - a levéltárügy nem vonta be működési körébe a gazdasági iratokat. Az új, szocialista rendszerben változott meg a helyzet, amikor a gazdaság zömét államosították. 1950-1952 között az új levéltári irányító szerv, a LÓK gyűjtötte be a gazdasági iratanyagokat, majd 1953. január 1-jével egyszerű miniszteri utasítással létrehozták a Központi Gazdasági Levéltárat (KGL), amely a gazdasági ágazat országos jelentőségű szervei levéltári anyagának átvételére volt illetékes. Az intézmény létrehozását a gazdasági iratok speciális jellegével indokolták. A Központi Gazdasági Levéltárat 1961. december 31-i hatállyal szüntették meg, feladatait és iratanyagát részben az Országos Levéltár, részben a területi állami levéltárak vették át.

1968-1969-ben újabb, az egész levéltári területet érintő átszervezés történt.

Egyrészt 1970. június 1-jén megkezdte működését egy új országos hatáskörű levéltár Új Magyar Központi Levéltár (UMKL) néven. Lényegében az Országos Levéltár egyik osztályából alakult meg politikaiideológiai okokból azzal a céllal, hogy az 1945 utáni minisztériumok és országos hatáskörű szervek fondjait gyűjtse és őrizze.

Másrészt a korábbi centralizációval szemben decentralizálta a levéltári hálózatot, s a területi állami levéltárakat a megyei tanácsok közvetlen irányítása alá helyezte. Az új jogszabály, az 1969. évi 27. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX. 2.) kormányrendelet a két országos levéltárat (MÓL, UMKL) és a tanácsi levéltárakat sorolta az általános levéltárak körébe (arra tekintettel, hogy illetékességi területükön valamennyi szerv levéltári anyagát átvehették). Minden más levéltár (Hadtörténelmi Levéltár, egyházi levéltárak, a később létesült intézmények: szakági levéltárak, egyetemi levéltárak stb.) szaklevéltárnak minősült.

16