Guseth, Klara - Buciuman, Ana-Maria - Varga Zsolt (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 11. Máramaros megye (Budapest - Bukarest, 2015)
Bevezetés - 3. A főbb iratképző szervek és levéltáraik
si közösség iratainak, mivel Máramaroszigeten nagyszámú nemesség élt, mely külön közösséget formált, rendszeres közgyűlést tartott és saját jogszolgáltatási szerve volt.34 Az irányító szervek hatásköreit szabályzó alapszabályok, a polgárok jogaira, a város megszervezésére, rendezésére, fejlesztésére, területének körülhatárolására, gazdaságára, pénzügyére, összeírásokra, népszámlálásokra, a szállítás fejlesztésére, oktatás- és egészségügyre, kultúrára, politikai eseményekre vonatkozó iratok felsorolása mindössze néhány, a város levéltárában fellelhető és kutatható problémakörökre világít rá. Megjegyezzük, hogy néhány 19. századi fondtöredék még mindig a Máramarosszigeti Polgármesteri Hivatal raktárában van, ezeknek átvétele folyamatban van. A város levéltárának egy másik része, 2534 ügyirat Ukrajnába, Beregszászba került,35 valószínűleg 1946-ban, mikor Máramarosban megjelentek az iratok kiválasztására kinevezett szovjet biztosok. A Máramarosi Levéltár őrizetében levő városi levéltárak közül, köszönhetően annak is, hogy egy hagyományos bányászati terület központja, információban leggazdagabb Nagybánya Város Levéltára. A Zazar völgyében, az Avas-Gutin-Cibles vulkanikus hegylánc medencéjében, Máramaros, Kővár- és Lápos-vidék összekapcsolódásánál fekvő Nagybánya város egy bányatelepülés fejlődésének eredményeként alakult ki. Az ősidőktől kitermelt, arany és ezüstércben gazdag altalajkincsnek köszönhetően (a korai bányászatot régészeti kutatások igazolják), a város lakosai mellé német területekről hospeseket telepítettek. Rajtuk kívül, a vidék bányászatának fejlődéséhez és értelemszerűen a város fejlődéséhez is a Nagybánya város uradalmához tartozó, többségben román falvak lakossága is hozzájárult. Nagybánya hasonló fejlődési szakaszokon ment át, mint a többi középkori bányaváros, melynek bányái bevett szokás szerint királyi tulajdonba kerültek. A Szatmár vármegyéhez tartozó várost 1329-ben említik először, mikor Károly Róbert Nagybánya és Felsőbánya városok főbírájának (Corradus judex Civitatis Rivuli Dominarum et de Monte Medio) megengedi, hogy a két város közötti, erdővel borított területet a bányászat fellendítése érdekében benépesítse. Eltekintve a különféle történetírói elméletektől, melyek a város alapítását vagy létezését Károly Róbert kancelláriájának 1327-ben kiadott magánokleveléhez36 vagy az 1329-es oklevélhez37 kötik, meg kell jegyezzük, hogy mint bármely más várost, Nagybányát sem egy kiváltságlevél teremtette, ezek az okiratok mindössze fejlődése egy állomásának elismerését jelentik. Mint az I. (Nagy) Lajos 1347-ben adott kiváltságleveléből38 is kitűnik, a 14. században Nagybánya már egy jól szervezett város, főbíráját és plébánosát szabadon választja, „minden nagyobb és kisebb civakodás fölött egyaránt” önmaga ítélkezik (korlátozva ezzel Szatmár vármegye beavatkozását bíráskodási ügyekben), teljes vámszabadsága, évi 15 napos vásártartási joga van (november 11-én, Szent Márton napján), városfalakat építhet, melyeken túl határa körös-körül három mérföldnyire terjed, és egy sor más kiváltsága, melyek a nemesfémkitermelést voltak hivatottak jobban megszervezni, fejleszteni. Mindezek szabad királyi városokra jellemző sajátos jogok, melyek a közösségnek teljes önállóságot biztosítottak a belső élet szervezésében és vezetésében. Mindezeken kívül a város nagy, nyolcszögletű pecsétjének elkészítése (formáját és köriratát tekintve fölöttébb ritka Európában, de meglepően eredeti a pecsétmező művészi kivitelezése is), az 1387-ben befejezett grandiózus, gótikus stílusú Szent István templom építése (melyhez két évszázaddal később tornyot építettek), a plébános mellett 11 káplán fenntartása (egyedi eset az egész királyságban), a gazdag aranytelérek (melyek pl. Hunyadi Mátyás idején 500 kg. aranyat adtak), a Pénzverő működése (amely a középkor egy időszakában Magyarországon és Erdélyben a legnagyobb nettó jövedelmet adta, évi kb. 20.000 aranyforintot, a királyságban vert érmék 30%-át), az itt tartott vásárok (melyekre nagy számban érkeztek távoli vidékek, Galícia, Konstantinápoly és a Török Birodalom más részei, a mai Albánia, Bulgária) kereskedői, a Schola Rivulina működése (a 16. század derekán alapított felsőfokú iskola), a Királyi Bányá34 Căpâlnean Vasile, Balogh Béla, Oszóczki Kálmán, Sabău loan, Schrek László, i.m., 101. 35 Mihailo Delegan, Viorel Ciubotă, Irina Liuba Horvat: îndrumătorul fondurilor Arhivei de Stat a Regiunii Transcarpatia, a Szatmárnémeti Múzeum gondozásában. Szatmámémeti-Ungvár, 2004. 36 Az 1327-ben kiadott, hiányos szövegű oklevelet Magyarországon őrzik (Budapest). Ez egy magánokirat, mely alapján Ladislau és Erdeu nevezettek vámot szedhetnek a Zazarbánya melletti hídon. Zazarbánya ma Nagybánya része, a középkor folyamán egyesült Asszonypatakával (Rivulo Dominarum). 37 Az oklevél nem maradt fenn, de későbbi kiváltságlevelek megemlítik, melyek a Máramarosi Levéltárban is megtalálhatók. 38 A kiváltságlevél Nagybánya Város Levéltárának legrégebbi irata. 15
