Bicsok Zoltán (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 9. Hargita megye (Budapest - Bukarest, 2014)
Bevezetés - 1. Rövid román levéltártörténet
BEVEZETÉS 1. Rövid román levéltártörténet1 Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala - az itt őrzött levéltári fondok és gyűjtemények régi, jelen esetben 1918 előtti irataival — szervesen illeszkedik az erdélyi levéltárak történeti fejlődésébe. Állami közintézményként létrehozója a román állam, illetve 1918 után az Erdélyre is kiterjesztett és az évtizedek során továbbfejlesztett román levéltári rendszer. Mielőtt bemutatnánk az intézmény történetét és az itt őrzött fontosabb fondképzőket röviden vázoljuk a keletkezés e kettős keretét. A modem román nemzeti állam történelmi országrészei közül, mint az köztudott, Erdélyben keletkeztek és őrződtek meg a legrégebbi és leggazdagabb levéltárak. Az erdélyi levéltártörténet viszonylag jól feldolgozott témakör,2 amelynek még alaposabb megismerését jelen sorozat kötetei teszik lehetővé, köztük e munka is, s így szükségtelen részletekbe bocsátkoznunk. Inkább azon elemekre kívánjuk felhívni röviden a figyelmet, amelyek révén - ezek eredetisége által - Erdély a román levéltártörténetet gazdagította. Az erdélyi levéltári rendszer a térségre az 1918 előtti időszakban politikai és kulturális befolyást gyakorló két állam, a Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom által kínált modellt követte. A levéltári anyag a tartomány kulturális sokszínűségét igazolja, híven tükrözve a három, nagyobb számban együtt élő nép - a románok, magyarok/székelyek és németek - politikai és társadalmi helyzetét. Az iratok nyelve, abban a sorrendben, amelyben az 1918-at megelőző időszakban hivatalosan használatosak voltak: latin, magyar, német és román. Erdélyben az 1874-ig terjedő időszakban hiteleshelyeknek (loca credibilia) nevezett, közjegyzőségi és közlevéltári feladatokat ellátó, sajátos intézmények működtek. Miután a reformáció nyomán szekularizálták azokat, a mai Románia területén ismert első levéltári szabályzatot ezek kapták (1575) és hivatásos levéltárosokat (requisitores) biztosítottak számukra. Ugyanezen időszakban a városi levéltárakat is képzett levéltárnokok, mint Christian Pomarius (Baumgarten), vagy Diósi Gergely rendezték. 1691, a Habsburg-fennhatóság után fokozatosan került bevezetésre a közhivatalokban az iratok iktatása, amely új, a korszerűsítés irányába mutató hatást gyakorolt az erdélyi levéltárakra. Amikor 1867-ben Erdély területét ismét Magyarországhoz csatolták, ott földrajzilag szétszórt, de igen gazdag és a létrehozó intézményeknél viszonylag ép állapotban megőrzött levéltárak voltak feltalálhatok. A levéltáraknak a budapesti Magyar Országos Levéltárba való központosítása a megszüntetett, korábban önálló erdélyi intézmények által létrehozott anyag - az erdélyi országos kormányzati levéltárak - elszállításával járt. Franz Zimmermann 1876-ban bécsi mintára, közlevéltárként szervezte meg Nagyszeben város és a szász nemzet levéltárát, olvasóteremmel, nyitvatartási renddel, paleográfiai kurzussal. A legjelentősebb három erdélyi nemzet közművelődési és akadémiai egyesületei - a szászoké a Verein für siebenbürgische Landeskunde 1842-ből, a magyaroké az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859-ből és a románoké az ASTRA 1861-ből - sokat tettek a levéltári kutatás fellendítéséért. Mi több, saját történeti irat gyűjtemény eket is létrehoztak. Ezek közül az 1918 előtti időszakban a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltára volt a legjelentősebb, amelynek sikerült némiképp pótolnia egy tartományi központi levéltár hiányát. Havasalfoldön és Moldvában a levéltárak az államszervezés nyomán, a 14. század derekán jöttek létre - bizánci hagyományokat követve, de nem nélkülözve bizonyos délszláv és magyar hatásokat sem -, amikor is működni kezdtek a fontosabb iratkibocsátó és megőrző intézmények. 1 A román levéltártörténeti rész szerzője dr. loan Drágán, Románia Nemzeti Levéltárának igazgatója, fordítója Bicsok Zoltán levéltáros. 2 Válogatás a fontosabb közelmúltbeli munkákból: Din istoria arhivelor ardelene. (Az erdélyi levéltárak történetéből.) Kiadja loan Drágán és loan Dordea. Cluj-Napoca, 1995.; loan Dordea: Les archives transylvaines. (Erdélyi levéltárak.) Transylvanian Review, IV, 3. Autumn 1995. 3-30.; Arhiva Românească. (A román levéltárak) II, 1996/2, passim.; Les archives de Transylvanie entre identitás et souverainetés nationales. (Az erdélyi levéltárak a nemzeti identitás és szuverenitás között.) Comma. Revue Internationale des Archives, 2004/3-4, 73-82.; Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 3. Megyei levéltárak és forrásközlések. Osiris Kiadó - Magyar Országos Levéltár. Budapest, 2008. 7
