Bicsok Zoltán (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 9. Hargita megye (Budapest - Bukarest, 2014)
Bevezetés - 3. A fontosabb iratképző szervek és levéltáraik
melnek továbbá a közbirtokossági levéltár-töredékek, melyek közül tizenhatban találunk 1918 előtti iratokat. A leggazdagabb anyagot a Ditró és Szárhegy községek közös tulajdonát képező Borszéki Közbirtokosság levéltárában találjuk, benne számos értékes irattal a helyi ásványvíz-kitermelés és forgalmazás, valamint a furdőtelep történetére vonatkozóan. 3.5. Az egyházi levéltárak Az egyházi levéltárak körét harmincnégy református, három görög katolikus, két unitárius és egy római katolikus egyházközségi levéltár-töredék, továbbá két esperesi levéltár (a székelykeresztúri unitárius és a gyergyószentmiklósi görög katolikus), valamint az Erdélyi Ferences Rendtartomány szárhegyi kolostorának iratai alkotják. A szokásos egyházi iratok (vizitációs jegyzőkönyvek, főpásztori utasítások, körlevelek, megyetanácsi jegyzőkönyvek) mellett főleg helyi birtokügyekre és felekezeti oktatásra vonatkozó iratokat tartalmaznak. 3.6. A katonai levéltárak E csoportot két, 1764-ben szervezett székely határőrezred, a Csíkszereda székhelyű I. Székely gyalogezred parancsnokságának és a sepsiszentgyörgyi Székely huszárezred csíkszéki századainak levéltár-töredékei alkotják. A nagyobbrészt német nyelvű iratok főleg határőrizettel, szökevényekkel, illetve a határőrök vagyoni, hagyatéki és gyámügyeivel kapcsolatosak. 3.7. Családi és személyi levéltárak A fondok ezen körét három családi levéltár (a veresegyházi Borsai Nagy és az ábránfalvi Ugrón, továbbá a kápolnásfalvi Both, és a csíktaplocai Lázár), valamint két személyi levéltár alkotja (dr. Fejér Mihály és dr. Pál Gábor ügyvédek iratai).59 A családi archívumok a szokásos jogbiztosító, jogszolgáltatási és birtokigazgatási irattípusokat vonultatják fel a 18-19. századból. 3.8. Fontosabb gyűjteményeink 3.8.1. Az egyházi anyakönyvek gyűjteménye Az egyházi anyakönyvek gyűjteménye azt követően jött létre, hogy a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének 1950. évi 153. számú rendelete arra kötelezte az ország minden egyházi intézményét, hogy 1870-1895 közötti anyakönyveiket adják át a helyi néptanácsok keretében működő anyakönyvi hivataloknak.60 Az anyakönyveket kezdetben e hivatalok használták, majd az 1952-1960 közötti időszakban az állami levéltári hálózat hivatalaiba kerültek - a Magyar Autonóm Tartomány esetében az átvétel 1952-1953-ban történt.61 1969-ben, a megyésítéskor Hargita megyéhez került települések anyakönyveit a marosvásárhelyi Levéltár átadta a Csíkszeredái levéltári hivatalnak. Utóbb a gyűjtemény több alkalommal is bővült, különösen a levéltári törvény 1974. évi módosulása nyomán, ekkor ugyanis az egyházaknak a nem kultikus tevékenységükből származó irataikat át kellett adniuk az Állami Levéltárnak. Napjainkban gyűjteményünk 30 fm. terjedelmű és 893 darabból áll, melyek közül a legrégebbiek a 17. század végétől vezetett római katolikus anyakönyvek: 59 Fondismertetések: Bicsok Zoltán: A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai. In: Örökségünk, 2009/4. 10-12.; Uő: A kápolnásfalvi Both család iratai. In: Örökségünk, 2009/2. 14—16.; Uő: Ataplocai Lázár család iratai. In: Örökségünk, 2009/3. 10-12.; Uő: Dr. Pál Gábor iratai. In: Örökségünk, 2011/2. 5-7. 60 1952-ben az anyakönyvekre vonatkozó rendelkezéseket kiterjesztették, így átadandóvá váltak az 1870 előtti anyakönyvek is. 61 Pál-Antal Sándor: Egyházi anyakönyvek az Országos Levéltárakban. In: A Székelyföld és városai. Történelmi tanulmányok és közlemények. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2003. 326-327. 18
