A Miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár plakátjai, 1974

Miskolc, 1974 • Kiállítás - Dévényi János ötvösművész kiállítása (420 mm x 600 mm)

15 m--es rozsdamentes acélplasztika, Budapest „Bartók zenéje” vörösréz dombormű «1X147 cm DÉVÉNYI JÁNOS ötvösművész kiállítása Rónai Sándor Művelődési Központ MISKOLC 1974. JELENTŐSEBB MUNKÁI: 15 m2-es rozsdamentes acélplasztika, Intranszmas előcsarnoka, Budapest. 42 m--es rozsdamentes acélplasztika, Székesfehérvár, József Attila utcai szálló homlokzata. A művésszé érés nehéz, de igen gyakori feltétele a megmunkálandó anyaggal foly­tatóit, embert, művészt próbára tevő küzde­lem; illetve az anyaggal való találkozás munkában formálódó sikere. A gondolatot, művészi szándékot közvetítő anyag birtokba­vétele ugyanis nem történhet invenció nél­kül; a mesterség tökéletes gyakorlása még nem vezet el az esztétikai tartalmak meg­fogalmazásának készségéhez. Aki a két keze munkájának művészetet teremtő törvények­hez való igazítását gyakorolja — ha művész, akkor a manuális tevékenység minőségének fejlesztésével együtt alakítja szemléletét, ér­zékenységét, gondolkodása igényességét, így a meghódított anyag nem a hódításról vall, hanem a közlendő engedelmes hordo­zójaként esztétikai értékek közvetítőjévé válik. Dévényi János is az anyag, az eszközök, a technológia rejtelmeinek kutatása során érett művésszé. Munkáiban egyaránt jelen van a fölényes szakmai tudás kifejezési kor­látokat elsodró ereje, s az igényes mérlege­lés során formált invenció. Éppen ezért a szakmájában újat adó megoldások nem spekuláció útján született mindenáron újat- mondani akarások, hanem az anyag tör­vényei szerint alakuló és esztétikai össze­függéseikben helytálló remekek. Különösen a funkcióhoz igazodás és a dekoratív díszí­tés összhangjának megteremtésében jelen­tős tevékenysége. Figyelme minden apró mozzanatra kiterjed, a használhatóság sza­vatolása mellett a kényelemre, a kezelhető­ségre is gondol, s ugyanakkor a díszítés indokolt rendben követi a tárgy szerkezeti rendjét, s hangsúlyozza a használati értéket. Igazságtalan lenne, ha az ötvösség klasz- szikus ágában, az ékszertervezésben, s az ennek szinte ellentétpárját alkotó monu­mentális igényű fémplasztikában elért ered­ményeit nem említenénk. Az ékszerek erénye az anyag szépségének kibontása, a kísérő eszközök mértéktartó alkalmazása, a bonyo- lult-raffinéria kerülése. Az eredetileg válasz­1966, 67 Budapest 1972 Svédország 1973 Békéscsaba 1973 Kazincbarcika 1974 Leninváros 1974 Várpalota 1974 Miskolc tott alapanyagra bízza az esztétikum ki­fejezését. A monumentális munkáknál pedig éppen a kombináló bátorság, a különböző jellegű és természetű anyagokból történő építkezés egységének megteremtése jelenti az erényt. Természetesen nemcsak kísérleti szinten, e kisméretű vázlatok bármikor kivitelezhetőek lennének a magukban hordozott mérték kívánalma szerint. Véleményem szerint, aki ilyen sokoldalúan képes munkásságát gazdagítani, arról jog­gal állíthatjuk, hogy megbecsülést érdemlő tagja e régi hagyományokra visszatekintő művészeti ágnak. Bereczky Loránd művészettörténész Csoportos kiállítások: 1966 Moszkva 1967 Leningrád 1968 Montreál 1970—72 Budapest FOTÓ: Albrecht Gyula Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat, Miskolc - F. v. : Szemes István — 74 1C624 600

Next

/
Thumbnails
Contents