A Miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár plakátjai, 1956

1956 • Vers - Reményik Sándor: Eredj ha tudsz (201 mm x 290 mm)

Ufo tud& Eredj, ha tudsz. . . Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod. Eredj. . . Szállj, mint a fecske, délnek. Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző élő fából Az emlékezés uj kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer uj hangja támad, Süvit, sikolt S az emlékezés keresztfáira Téged feszit a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanban Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott, De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténkint a csillagok Fürödni a Márvány ten gerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szivét kitépték S hegyeken, tengereken túlra hordták. . . Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod, Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok. De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, orozva dúló féreg, De itthon maradok. Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe cseng És lázit: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyújtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tiz-száz évig Hamuban, éjben, Mig a keservek lőporához ér És akkor . . .!!! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok.

Next

/
Thumbnails
Contents