Református gimnázium, Miskolc, 1946

Dr. Kosztolányi Zoltán 1946. október 3-án hosszas betegeskedés után 68 éves korában költözött el az élők sorából. A Pápai Kollégium neveltjét és két évig helyettes tanárát 1%4-ben választotta meg fenntartó testületünk az egyik magyar-latin tanszékre. Eitöl kezdve volt iskolánknak finom mívű, törékeny testtel is fáradhatatlan, nagy munkabírású tanára. Sokat dolgozott a köteles tanári munkán felül, de sohasem annak rovására. 15 évig tanított gyorsírást: nevelt országos nevű gyorsírókat is. — 25 évig vezette a Kazinczy-önképzőkört: rugalmas alkalmazkodássál az ifjúság érdeklődéséhez — 18 évig volt a nagykönyvtár őre: átrendezte egészen, szerkeztett számsoros katalógust s kiadta a szakkatalógus 11. részét. — Belkörű használatra már akkor elkészítette a könyvnélküliek osztályonkénti jegyzékét, amikor az utasítások azokat még nem kívánták; tervezetét a kötelező olvasmányokról az Egyetemes Konvent is irányadóul elfogadta s a református iskolák ifjúsági könyvtárjegyzékének összeállításában is jelentős része volt. — 24 éven keresztül hangyaszorgalmú munkatársa az Akadémiai Nagy Magyar Szótárnak s annak anyagához 170 ezer adatot szolgáltatott. — Az iskolánkívüli népművelés terén mint szabadoktatási igazgató működött, vezetett analfabéta tanfolyamokat, szabadegyetemet s Borsod vármegyében népszerű előadássorozatokat. De mi mégis maradandó hatasú nevelői munkásságát értékeljük legtöbbre. Nagy inteligenciája és szaktudása, közvetlen finom modora a Rendszabályok megtorló és fenyegető intézkedéseinél százszor hatásosabban fegyelmezett, istenadta nevelői készsége sakkban tartotta a diákot: „Zoli bácsi '-nál egyszerűen szégyen volt nem tanulni és rosszul viselkedni. Katedráját 1937. szeptember 1-én, boldog nyugalommal hagyta el s a jólelkiismeret szelid derűjével bearanyozott életét ezután még emlékei sem zavarták azoknak a csalódásoknak és keserűségeknek, amelyekből — „úszva — uszdogálva a szeretet tengerén" — Neki is kijutott. — Csak egyetlen fia tragikus életsorsának és korai halálának fájdalmát altatta el nehezen. Temetésén volt tanítványai, tanártársai őszinte kegyelettel tettek végtiszteséget a jeles pedagógusnak, akiben a fegyelemtartás és a jóság, a kötelességre nevelés és a megértő szív kivételesen szép harmóniában olvadtak össze.