Református gimnázium, Miskolc, 1944-45

18 Csorba György 1945. szeptember 19-én hunyt el 78 éves korában. 1880-tól 1888% volt intézetünk kiváló növendéke, 1898-tól 1908-ig tanára és 1936 április l-ig — közel 28 éven át — igazgatója. A hivatását mindennél többre becsülő tudós tanár képmása volt. Szaktárgyainak lángoló szeretetétől tüzet fogott tanítványainak lelke is. Fizikai Gyakorló Körében eleven munka folyt s tanítványai szünidőkben még hajnalig is szívesen segédkeztek neki, mikor a csillagok titokzatos útjait figyelte. Szelleme állandóan al kutatlás és alkotási csendes lázában égett. Attól kezdve, hogy 1899-ben első szaktudományi értekezése megjelent, egész életén keresztül serényen és szakadatlanul dolgozott s csak akkor tette le a tollat, amikor sötétté lett előtte a világ. Szaktudományi értekezései együtt egy vaskos kötet; több dolgozata tekintélyes külföldi folyóiratokban jelent meg ,többet bemutattak az Akadémián is, mégsem vágyott ki soha iskolája falai közül a tudományos érvényesülés szélesebb térségeire. Élete utolsó két évtizedében párját ritkító energiával, szívóssággal és türelemmel dolgozott egy helymeghatározási műszeren Fegyelmezett elméjének ez a pompás produktuma azonban tudományos sikereinek sorát a nélkül zárta le, hogy a gyakorlati értékesítés reménysége és olthatatlan vágya teljesedett volna. Mint igazgatót is ösztönözte az alkotás vágya, de nem jutott osztályrészéül az alkotás öröme. Mert alighogy szépen eltervezett iskolafejlesztési munkájához hozzálátott, kitört az első világháború s a rendíthetetlen anyagi alapokon nyugvónak hitt iskola pénzügyi válságainak minden gondját-baját viselnie, minden szép terve összeomlásának szomorúságát szenvednie kellett. Amikor szeptember 21-én utolsó útjára kisértük és tőle búcsúztunk, emlékezetünkbe idéződött hosszú és termékeny életének sok csalódása és keserűsége, de tudtuk azt is, hogy iskolánk egyik legnagyobb értékét, volt tanárai hosszú sorának kimagasló alakját s egész tanári rendünk díszét temetjük. Intézetünk gyászának osak az időszabta keretek közt adhattunk külső kifejezést, de emlékét tanítványai hálás tisztelete, iskolánk története, a tudományos munkásságával önmagának emelt oszlop őrzik.