Református gimnázium, Miskolc, 1941

5 PORCS KÁLMÁN 1902. szeptemberében jött vissza tanárnak a nemrégen elfoglalt új hajlékba az öreg iskola jelesen végzett növendéke s a katonai és a hadi évek kivételével 1942. október l-ig — 1936 májns 1-től mint igazgató — szolgálta az Alma Mater-t. Az akkori kis diákok, különösen a később kartársaivá lett tanítványai — akik ma már szintén megették a kenyerük javát — elevenen emlékeznek arra a pirospozsgás, csupa élet fiatalemberre, aki most kerek negyven év után is csorbítatlan egészséggel, régi munkakészségének megőrzésével búcsúzott nem a munkától, — csak eddigi munkahelyétől. A diákmunka jószívű — de a kötelességteljesítés parancsából nem engedő — számonkérőjének hatása alatt nemzedékek hosszú sora állott; megalkuvást szinte nem ismerő fajszeretete bizonyára egész életre megkapta •és átmelegítette a vezetése alá került diáksereg lelkét. De munkájának nyoma ott van az iskola intézményein is. A már meg szűnt tápintézetnek éveken át volt vezetője s ennek a régi szép diákjóléti intézménynek a virágzása mutatta, hogy az erélyes kezet meleg szív irányítja. Az iskola anyagi ügyeit — mint sok ideig iskolai pénztáros — nála jobban alig ismerhette valaki. Igazgatóságának öt éve szinte a megszakítás nélkül való munka volt s évkönyveink őrzik az igazoló adatokat ahhoz, hogy az iskola külső és belső csinosításával, életrevaló tervek megragadásával és tettekké segítésével (internátus, tehetságfelkarolás) nagyszabású iskolafejlesztési munkaprogrammhoz adott indítékot. A négyszáz éves iskola nemes és szerény hagyományainak őrzője volt s tökéletesen igaza volt a tanári kar nesztorának, amikor tőle hivatalosan búcsiizva azt mondta, hogy „magában tudta hordozni az idősebbek konzervatizmusát is a jóban és mindenkor megtalálta a teljes módot ahhoz, hogy a legifjabbal versenyre kelve meglátásait a szent ügy javára fordítsa". Az érdemek jutalmazására hivatottak elismerő tekintete is feléje fordult s a Kormányzó úr tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Nekünk pedig — volt munkatársainak — szívünk szerint való óhajtásunk az, hogy adjon az Isten neki erőt és egészséget a nyugalom éveinek tartós élvezésére.