Református gimnázium, Miskolc, 1938

Iskolánk az 1938 39. tanévben A tanítási év az ősi avasi templomban június hó 19-én tartott záróünnepéllyel ért véget, mely alkalommal az igazgató emlékezett meg az év nevezetesebb eseményeiről, az év folyamán szerzett sikerekről és kifejezésre juttatta az intézet gyászát a veszteségek felett. „A trianoni gyászfátyol megszakadt — mondotta — és az isteni igazságszolgáltatás, a történelmi igazság napja a fátyol hasadékán keresztül rásütött magyar hazánkra, magyar nemzetünkre. A gyümölcshozó ősz idején több mint egy millió magyar dobta le magáról a húszéves rabbilincseket, s lett otthonukban ismét úrrá a magyar szó, a magyar lélek. 1938 ősze ezt a gyümölcsöt érlelte számunkra. A visszatért magyarok, a visszakerült területek mellett volt még egy gazdag nyereségünk: megerősítette azok bízó reménységét, akik eddig is reménykedtünk a magyar feltámadásban, és a hit sugarát lövellte azok reménytelenségébe, akik eddig kételkedtek abban, hogy felvirrad még a magyar nemzetre. A tavasz újabb örömöket hozott. Felszabadult a hozzánk mindig hűséges magyar-orosz nép, felszabadultak az Északkeleti-Kárpátdk, és létrejött a várva-várt magyar-lengyel határ. Felbecsülhetetlen az elért eredmény, de nem szabad elfelednünk, hogy ez alig egytizedrésze az elrabolt területnek, alig hetedrésze Nagymagyarország elszakított lakosságának. Nagyon fontos azonban az, hogy az isteni igazságszolgáltatás elindult útján, a rabló államok egyikét eltörülte a föld színéről, s hittel, bizalommal csendül fel ajkunkról a dicsőséges előnyomulás lázában született „Mindent vissza." De nem elég a hit, nem elég a remény. Ez csak szárnyakat ad, magasba emel. Lezuhanhatunk, ha nincs a magasban maradáshoz, a továbbrepüléslhez bennünk kellő erő, kellő tudás, akarat és kitartás, Ha más, nagy nemzetek mellett számra nem is vagyunk sokan, a népek tengerében ném vagyunk jelentéktelen nemzet. Értékünk még emelkedni fog, ha minden magyar nemcsak megállja, hanem jól meg15