Református gimnázium, Miskolc, 1937

Dr. Kosztolányi Zoltán Egy melegszívű, tanítványait szerető, tanítványai által szeretett, kiválóan képzett, kötelességtudó, lelkiismeretes, szóval egy igazán pedagógusnak született tanár hagyja el őrtálló helyét, hogy 36 évi szakadatlan munka után a békés családi otthonba, a gondtalan nyugalomba vonuljon vissza. Gondtalan, de nem dologtalan nyugalomba, mert aki egész életében úgy megszokta a munkát, mint dr. Kosztolányi Zoltán, az munka nélkül ezután sem fog tudni megélni. A Mindenható valóban tanítómesternek teremtette. Beleszületett ebbe a foglalkozási körbe. Bölcs atyjától örökölhette tanítói lelkét, szellemét. Azt a szellemet, amely nemcsak az előírt tananyagot akarja, hogy rigy mondjam, beleverni a kezére bízott ifjúság fejébe, hanem aki átérzi azt a nagy felelősséget, amely a tanáremberen van, aki a legdrágább kincset, a jövő nemzedéket van hivatva vezetni, irányítani. Valóságos apai gonddal vette körül tanítványait. Gazdag tudásának kincseit bőkezűen szórta szét közöttük. A tanár két legfontosabb feladatát, a tanítást és a nevelést nagyszerűen oldotta meg. Tárgyait meg tudta szerettetni tanítványaival s azok szívesen követték utasításait; de leginkább jő példaadása volt rájuk hatással. A lényegéből áradó szeretet tanítványaiban, az ő fiaiban is a tisztelettel párosult szeretetet váltotta ki. A magával hozott isteni adományt, jó képességeit küzdelmes, •de értékes, komoly munkában telő ifjúsága idején jól felhasználva, a tudás gazdag tárházát gyűjtötte össze. Sohasem szűnt meg azt gyarapítani. Ha az így összegyűjtött értékeket első helyen tanításában értékesítette is, mindig megtalálta annak módját, hogy azokat a szorosabb értelemben vett tanítás keretein túl is a köz javára fordítsa. Már mint harmadéves egyetemi hallgató, munkatársa lett a Nagy Magyar Szótárnak, amely számára 20 éven keresztül segített gyűjteni az anyagot, amelyhez évente, szabad idejét leginkább erre használva fel, 8-10 ezer adatot szolgál-