Református gimnázium, Miskolc, 1937

ló, Kovács Lajos és Paulovits Zoltán szerepeltek igen szépen. Tea. után többen vidám számokat adtak elő, majd a tanulók .szegénysorsú társaikat ajándékozták meg. Ugyanez az osztály év végén búcsúösszejövetelt is tartott, melyen Kovács Lajos, a Szinvaparti Diákvilág c. kéziratos diáklap szerkesztője számolt be évi munkájukról, az osztályfőnök pedig a népköltési gyűjtés nyerteseit: Aranyos Istvánt és Lavrencsik Jánost jutalmazta meg. Yégül Galambos Lajos imádkozott. Végezetre a tanévzáró-ünnepély június 13-án folyt le az avasi templomban az iskolai elöljáróság, a tanári kar, az egész tanulóifjúság és igen nagy számú közönség részvételével. A XXV. zsoltár 1. verse után Balázs Győző, az iskola lelkipásztor-tanára mondott Egekbe szárnyaló buzgóságos fohászt és mélységes hálát Istenünkhöz kegyelmesi gondviseléséért, azután pedig Márk evangéliuma XIV". részének 8. verse alapján hirdette az Igét, szívhez és értelemhez egyaránt intézve erkölcsi tanításait tanítványok és szülők számára. Az istentiszteleti rész a XXV. zsoltár 2. versével fejeződött be. Az Ifj. Ének- és Zenekar „Nemzeti Hiszekegye" vezette be ezután a tulajdonképpeni ünnepélyt. Porcs Kálmán igazgató tanévi jelentésének elején meleg szavakkal búcsúzott el az iskola nyugdíjba Vonult, érdemekben gazdag, nagy tudású és műveltségű, szerető szívű tanárától, Dr. Kosztolányi Zoltán c. igazgatótól. Jelentése végén pedig a sok szép adományról szólott, végül István királyunk nagyságáról, halhatatlan érdemeiről és az István király-év jelentőségéről emlékezett meg. Ezután főtiszteletű Püspök Urunk mondott lelkeket szántó, hatalmas buzdító beszédet, ifjúsághoz, szülőkhöz egyaránt szólva, lelkükre kötve a becsületes, munkás életnek, ennek az isteni nagy ajándéknak megbecsülését és az örök eszmények ápolását. „Becsüljük meg — monda többek közt — a felülről jött ajándékot: az életet, legyen az valóban Isten iskolájának, a schola Deinek megvalósítása, mely nemcsak tudományt kíván, hanem bölcs szívet és

1 szerető lelkű egyéniségeket," Keresztyéni eszményül állítá az ifjúság elé István királyunkat is, majd érzékeny szavakkal búcsúzott az iskola nyugalmazott tanárától, Dr. Kosztolányi Zoltántól: az érdemes professzortól, a halkszavú, alázatos szívű, sze38