Református gimnázium, Miskolc, 1937

használatát néhány külföldi országban kötelezőkig bevezették, a magyar gimnáziumok jórészében is használják, mint igen hasznos segédeszközt. Több szakíró, köztük dr. Petrich Béla, óva int ezen -a téren a túlzásoktól, a hanglemeznek segítő fontosságát azonban mindenki elismeri. A hanglemez beszédművészek, kiváló színészek, és tanárok tökéletes kiejtését adja és akárhányszor, akármikor megismételhető. Vannak szakemberek, köztük Julius Plaut, frankfurti egyetemi tanár, akik a gramofonnal való tanítást tartják az egyetlen helyes tanítási módnak. Plaut szerint a betű meghamisítja a nyelv lényegét, a könyvből való tanításnál a nyelv nem eredeti jellegében jelenik meg. Követeli, hogy adjuk vissza azi élőszónak, a hangnak teljes jogát. A hanglemezek a könyv helyett társalgási nyelvet tanítanak, eredeti hangokat, a nyelv dallamát, jellegzetes ritmusát. Mint segédeszközt, minden nyelvtanár, legkiváltkép az angol tanárok nagy haszonnal használhatják. Ma már nagyon sok kitűnő hanglemez áll rendelkezésünkre. A hangulatkeltő dalok megtanításához is szükséges, a nyelvtanártól nem lehet kívánni, hogy egyúttal énektanár is legyen. Ezután következik a nyelvtanban a betűrendszer, a magyartól eltérő betűk, a németben különösen a gót betűk megtanítása, majd az egyszerű nyelvtani alakok. A főnév és igeragozásnál igen fontos, hagy ne paradigmákat tanítsunk, hanem mindig mondatban végezzük az ejtegetést és a ragozást. A paradigmatanulásnak ugyanis az a nagy veszélye, hogy a tanuló egymásutániságban tudja az alakokat s a legegyszerűbb mondatban már nem képes használni, így tudása az élő nyelv számára értéktelen. A nyelvtant szokták játékosan is gyakorolni, egyik tanuló mond egy mondatot jelen időben, aztán felszólít egy másikat, aki elmondja mult időben ugyanazt stb. Általános szabály lehet, hogy nyelvtanból osak az okvetlenül szükségeset tanítsuk meg, de azt aztán alaposan. A nyelvtan tanítása nem eél és csak addig tanítjuk, amíg a diák nyelvtani tudása érzékké válik. Szókészlet. A nyelvtani ismeret mellett az értelmes beszéd másik tartópillére a biztos és aktív szókészlet. Körülbelül 2000 szóban látom azt a határt, amennyit a diákok gimnáziumban könnyen, megerőltetés nélkül meg tudnak tanulni. Ezt szigorúan követeljük is meg. Ha a még erősen javításra szoruló tankönyvekben ritkán 'használatos szó fordul elő, fordítsuk le, de ne követeljük tudását, felejtsük el minél előbb és kérdezésnél ne használjuk úgynevezett fogós szónak. Olyan szavakat, amiket a gyermek anyanyelvén is 9