Református gimnázium, Miskolc, 1936

lés elhatározta, hogy a gimnázium hősi halottainak emlékére alapot létesít, melynek egy részét ösztöndíjcélokra szánja. Az impozáns közgyűlés után a gimnázium első emeletén leleplezték a gimnázium hősi halottainak emléktábláját, melyet a 30 esztendővel ezelőtt érettségizett növendékek kezdeményezésére és a költségek legnagyobb részének viselésével a szövetség adományaiból állítottak. Az ünnepélyre vitéz Sáfrány Géza ny. altábornagy vezetésével népes tisztikari küldöttség jött el. Ott voltak a város részéről Lukács Béla főispán és Dr. Halmay Béla polgármester, a Vitézi Szék képviseletében vitéz Buttykay Béla ezredes, Dr. Tamedly Mihály kir. főigazgató, Tolnay László szkv. őrnaggyal élén a Frontharcosszövetség kikii I döttei. A Nemzeti Hiszekegy után Dr. Terhes Barna máv. tanácsos beszéd kíséretében adta át az emlékművet a szövetség nevében Porcs Kálmán igazgatónak. „A márványtábla minden egyes neve — mondotta — egy-egy könnycsepp a magyar szívekben, egy-egy sóhaj a magyar ajkakon." Farkas István főtiszteletű Püspök urunk mondott ezután ünnepi beszédet: Ök — mondá — harmincketten nem felejtették el az ősi iskola útravalóját: „Édes és dicső dolog a hazáért meghalni." Mennyi emlékbeszédet mondottunk már egy-egy hősi emlékmű leleplezésénél, mennyit fogadkoztunk már, hogy a hősök példája nyomán fogunk haladni. Semmiben sem voltunk olyan nagyok, mint az ígérgetésekben. A nemzedékek pedig mennek, mennek sorban, tétlenül. Pedig nem az Isten hagyott el bennünket, hanem mi hagytuk el az ősi nyomokat. Legalább annyit tennénk meg útmutatásul nyomán, mint Rákóczi szabadságharca idején az ország papjai, akik félretéve a felekezeti ellentéteket, összesereglettek egy zászló alá. Szüntessük meg a felekezeti villongásokat. Az örökkévaló magyarság ellen vét, aki felekezetileg széttagolja a magyarságot, vagy aki a társadalmi osztályokat egymás ellen uszítja. Én nem tudom, mi volt a vallása ennek a harminckét hősnek, nem tudom, mik voltak a szüleik, de annyit tudok, hogy ezek a hős tanítványok mind meghaltak a hazáért. Vigyétek szét innen az emlékezés tüzeit, amelyekben eggyéforrhat a falu és a város és amelyekből mindenki megtanulhatja, hogy egy nemzet csak akkor hal meg, ha akar. A magyar sors a kereszthordozás, de ott áll fenn a kereszt 91