Református gimnázium, Miskolc, 1936
A jó és rossz tanuló az életben Előadás a december 14-i szülői értekezleten Az igazságot szerető, gondolkodó ember nem maradhat néma, •vagy közömbös, ha az életben egy féligazsággal, vagy pláne hamis tétellel találkozik. Annyival inkább nem lehet hallgatással mellőzni a féligazságokat és hamis tételeket, mert kevés ember van, aki komoly vizsgálódás tárgyává teszi, hanem, miután sok embertől hallja, elfogadja azokat, mint megdönthetetlen igazságokat. Oka ennek az, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy egykét eset alapján általánosítsanak. — A sok közül egyik ilyen hamis állítás, amelyikkel most foglalkozni kívánok, az, hogy a jeles és jó tanulók az életben nem boldogulnak. Ezzel a helytelen felfogással szóbeszédben és újságokban is gyakran találkozunk, szükséges tehát vele szembeszállni, mert nemcsak helytelen, de veszedelmes, mételyező hatású is. Mételyező, mert ha ez a felfogás a tanulók közt és a közvéleményben gyökeret ver, úgy egyrészt kiölhet minden szorgalmat, ambíciót a tanulókból, márpedig, mint alább rámutatok, éppen az életre való komoly előkészülés végett szükséges, hogy már az iskola padjaiban megszokja a tanuló a munkát, a szorgalmat, másrészt igen lesújtó lehet a középiskolai tanárság munkájára is. Hiszen akkor a középiskolai tanárság hiábavaló sziszifuszi munkát végez és akkor ahelyett, hogy a jeles és jó tanulóink nagy számát szorgalmaznánk, talán jobban tennénk, ha a gyengébb tanulók számát szaporítanánk, hiszen mint megfellebbezhetetlen igazságot állítják sokan, hogy a közepes és gyengébb tanulóké a jövő. Pár évvel ezelőtt is Miskolcon nagy tetszést aratott egy kétségkívül hatásos színdarab. „Forgószél" volt a címe. Rövid tartalma az, hogy mikor 20 év múlva találkozóra jönnek össze az egykori osztálytársak, akkor kitűnik, hogy az osztály egykori dísze, az eminens diák az életben teljesen letört, viszont az osztály utolsó, bukott tanulója magas pozíciót betöltő vezérigazgató. A da3