Református gimnázium, Miskolc, 1936

lókra ebből mindössze 5560 P háríttatott át. Ennyit tett ki ugyanis a tatarozási pótdíj összege. Még sok volna a tennivaló, lia az iskolai épületet olyanná akarnánk ténni, amilyennek lennie kellene, hogy céljainak igazán megfeleljen. De addig, míg megfelelő fedezetről gondoskodás történik, mindössze a padok alapos rendbeszedését és teljes átfestését vettük tervbe. Az, aki igazán szeret egy intézményt: ismeri annak múltját, foglalkozik jelenével, gondolkozik jövője fölött, terveket és álmokat sző. Ha az egyes osztályok tanulmányi előmenetelét vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy legtöbbször lényegesen jobb az eredmény a kisebb létszámú osztályokban. De nem is egészséges állapot az, hogy egy osztályban 71 tanuló legyen, mint ahogyan az idén a VI. osztály indult. A tanítás eredményének színvonalát lényegesen emelné az, ha minden osztályunkat párhuzamossá tudnánk tenni. Sajnos, ez ma csak álom, mert hiányzik hozzá a megfelelő anyagi erő s a kellő számú tanterem. A másik álom, az intézetünk mellett nagyon hiányzó internátus. Az egészen más körülmények között levő budapesti református gimnázium mellett az egyetlen református gimnázium a mienk, amelyiknek nincs internátusa. Sárospatak az angol internátus és sok diákjóléti intézmény mellett már a második internátust létesíti. Ez az újabb internátus előreláthatólag befolyásolni fogja a mi tanulólétszámunkat is. Hogy ez az álom tervvé, majd valósággá váljék, ahhoz arra volna szükség, hogy az állam, a város és egyház támogatásunkra jöjjön. Ha ennek a két álomnak a megvalósítása sikerülne, nyugodtan s bizakodóan haladhatna gimnáziumunk a 400 éves forduló felé. Igen tisztelt közönség, mielőtt jelentésemet befejezném, még egy kedves feladatom van hátra. Megemlékezni egyik érdemes, kartársunkról, aki nemes és szép s a magyar jövő szempontjából rendkívül fontos, egész lelket kívánó, sok törődést, töprengést jelentő tanári pályáján elérkezett ahhoz a határkőhöz, amelyen érdemes megállni egy pillanatra, hogy a múltra visszatekintve, abból erőt merítve haladjon tovább nem rózsákkal behintett, hanem sokszor érdes kövekkel kirakott útján. Mindnyájunk által sokra értékelt kartársunk, Szabó László dr. a most végéhez közeledő iskolai évvel tanári szolgálatának 25. évét tölti be. Igaz örömmel tesszük magunkévá a régi gyakorlatot 26