Református gimnázium, Miskolc, 1936
nálhatóság szerint kellene lemérni. Nem, hanem minden tantárgynak van valami nevelőértéke és ebből a szempontból is kell azok fontosságát nézni. Pl. a mathematikát nem szabad olyan felfogással tárgyalni, hogy az életben nem lesz haszna a logarithmustáblának, vagy a szögfüggvényeknek, hanem az elmeélnek s a logikus gondolkodásnak begyakorlására való lehetőséget kell benne meglátni, a latinra nem szabad azt mondani, hogy holt nyelv, nem találkozik vele az életben. Igenis találkozik, mert a nagy latin költőknek életbölcseséget kifejező aranymondásai ma is közszájon forognak, gyakorlati haszna is van, különösen a jogi tanulmányok terén. Azonkívül a klasszikus világ tanulmányozása csodálatos értékekkel nemesbíti a fejlődő lelket. A természetrajzra ne mondja senki, hogy a fiam nem fog ásványokkal, vagy növényekkel foglalkozni, hanem ezt a tárgyat úgy kell tekinteni, mint amely megtanítja az ifjú lelket az őt körülvevő természet szeretetére. Megtanítja, hogy a természet Isten gyönyörűséges kertje, melyben minden kis részecskének megvan a maga rendeltetése Isten csodálatos gondviselése folytán! Mennyi lehetőség kínálkozik itt is a tanuló lelkének maradandó értékes nemesbítésére, építésére! Még a modern nyelvekkel kapcsolatban is lehet hallani gáncsoskodás!, pedig azok már csak elég kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. Szokták mondani egyesek, hogy az iskolában nem tanul meg senki jól németül vagy angolul. Tökéletesen nem is lehet egy nyelvet megtanulni heti két-három órai tanításban, lehet azonban szerezni jó alapot, és ezt az ikola meg is adja. Az életbe kilépő fiatalember erre a jó alapra építve mégis csak könnyebben boldogul, mintha egy szó tudása nélkül menne ki Németországba vagy Angliába. — De meg kell gondolni azt is, hogy olyan hivatal alig van, ahol az illető mindig csak kedvére való munkát végezhet. Aki a szenvedő emberiség gyógyításának vágyától eltelve, orvosi pályára megy, annak sok nehéz, néha talán száraznak is mondható studiumokat is kell tanulmányoznia, míg eléri életcélját. Az ügyvéd is elvállalja néha kénytelenségből olyan emberek védelmét is, hogy az neki inkább teher, mint öröm. A tanár is sokszor leszáll a dicső szép múltnak, vagy az egyenleteknek a magasabb régióiból és kénytelen vizsgálni sok, rossz, piszkos dolgozatot és javítani azoknak borzasztó, primitív helyesírási hibáit. Az életre tehát úgy kell készülni, hogy megállhassa a helyét az ifjú akkor is, ha az életben kedvezőtlen köriilmétnyek közé jut, 7
