Református gimnázium, Miskolc, 1935

nőkre, Lucretiára, Coriolanus és a Gracchusok anyjára stb. — E visszatekintés után tér rá a munka; a Rajongók nőalakjainak bemutatására. Legrészletesebben Klárának, Laczkó István szombatos pap feleségének jellemzésével foglalkozik. Ugyanilyen gonddal igyekszik elemezni Péchy Simon leányának, Deborahnak egyéniségét is. Kiemeli amannak nemes női erényeit, férjéért és gyermekeiért folytatott önfeláldozó küzdelmét, emennek inkább csak önhittségét, kacérságát látja s nem ecseteli eléggé lelkének a sorscsapások alatt való megtisztulását, megnemesedését „Egyéb női alakok" címen foglalja össze a regény többi női szereplőit, kik között a nagy fejedelemasszonynak, Lorántffy Zsuzsánnának Kemény által rajzolt egyéniségét, mint a „fenntartás nélküli tökéletesség örök szent jelképét" mutatja be. A 16. számú munka kiemeli, hogy Kemény e regényében a legtökéletesebben épen a női alakokat rajzolja le. Megérzi ő is, hogy a regény két legnemesebb női ideálja Klára és a fejedelemasszony. Ezért tudnak ezek egymás lelkébe belátni. Lorántffy Zsuzsánna a maga puritán kálvinista felfogásával, fennkölt gondolkozásával meglátja az egyszerű szombatos pap feleségének lelke mélyén lakozó nemes érzéseket, meglátja benne az önfeláldozó hitvest, az összetört szívű anyát s nemes lelkével igyekszik őt felemelni elesettségéből. Klára egyedül csak benne bízik s bizalmában nem is csalódik. — A regény két női alakja tekinthető olyan női ideálnak, kik méltó mintaképei lehetnek mindenkor az erőslelkű, szigorú erkölcsű s gyöngéden szeretni tudó magyar hitvesnek és családanyának. A 32. számú is kiemeli Klára és Lorántffy Zsuzsánna tündöklő egyéniségeit s ugyancsak meglátja mindkettőjüknek rendíthetetlen női erényeit: az önfeláldozást, a jellemszilárdságot, a lelki nemességet, a gyöngéden szeretni tudó szívet, a szenvedni tudást. Mindkét munka helyesen ítéli meg Deborah alakját is, akit a szegény sorsból magasra emelkedő szerető apa gondtalanságra, kényelemre nevelt, akinek lelke a fenyegető, majd bekövetkezett veszélyek közepette fokozatosan tisztul meg a gőg, elbizakodottság salakjától s aki a hálás gyermeki szeretet lemondásra kész mártírjává lesz. Mind a három munka foglalkozik a többi, kisebb szerepet betöltő női alakokkal is s helyesen mutatnak rá ezek hibáira és erényeire (Zsófia hercegnő, Jefte, Panna, Marcsa, stb.) A 32. számú pályamunka szerzője mélyed el legjobban s alapos tanulmánnyal készült dolgozatával és folyamatos, tárgyilagos 39