Református gimnázium, Miskolc, 1935

jobboldalú művelődésük jeleinek, vagy ritkábban művészi pályára való előkészülésnek. Éppígy az iskolai rajzkiállítások anyagában se keressünk kész művészi produkciókat, mert ilyenekkel itt csak másolatokban találkozhatunk. Nézzük inkább a rajzkiállításúkat a rendszeres nevelés kérdésének szempontjából. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a rajz olyan második nyelvként tekinthető, amely a beszéd által nehezen, vagy egyáltalán nem kifejezhető jelenségek pótlására szolgálhat. Előnye, hogy nyelve nemzetközileg is érthető. Mivel az emberi léleknek talán legfontosabb érzéklésével foglalkozik, általános műveltség tekintetében pótolhatatlan. Művészi részében fokozottan lehet hangsúlyozni a nemzeti jelleget, akárcsak a magyar nyelv és történelem tanításában. Mértani-rajzi része pedig a reáltárgyak felé hajlik. A gyermektől a minden középiskolától megkívánható természetes értelmet és érzelmi világot kívánja. Semmi mást. Mélyen tisztelt hallgatóság! A magyar nemzet különböző népcsoportjaiban feltűnő művészi tehetséget és gazdagságot találunk, csak az a kár, hogy az üzleti konjunktura illetéktelen befolyása és a nagy szegénység már kikezdte ízlésünket. Művelt művészi tehetségünk sok, -csak hiányzik számukra a kellő megértés. A képzőművészeti nevelésnek az a célja, hogy ez az ősi ízlés és rengeteg tehetség (ne kaflódjék el, hanem magyar képzőművészetté fejlődjék. A mai középiskolai ifjúságnak történelmi hivatása olyan középosztállyá nőni, amely a magyar oiép és nemzet meg taft áfiát, kultúráját, ízlését s egy új, teljesen önálló, minden ízében magyar képzőművészeti stíusnak kifejlődését irányítja, műpártolcbsával előmozdítja és ezzel megvalósítja. Reméljük, ha az új rajztanítás gyümölcsei megérnek, óhajtásaink megvalósulnak. Imreh Zsigmond 15