Református gimnázium, Miskolc, 1929

25alakjában. Hálás feladatnak kínálkozott tehát újabb regényirodalmunk egyik legkiválóbb művelőjének, Gárdonyi Gézának női ideáljaival foglalkozni. Érdekesnek és tanulságosnak kínálkozott a tétel abból a szempontból is, hogy magyar író magyar női típusokról milyen szeretettel, milyen szinte rajongó lelkesedéssel tud írni, ha különben általában a nőkről nincs is mindig a leghízelgőbb véleménye, mint Gárdonyi Géza. De meg abból a szempontból is, hogy valamint a tanítás, ez a pályázat is arra irányítsa a tanuló ifjúság figyelmét, hogy modern regényirodalmunknak is azok a legnemzetibb és legremekebb alkotásai, amelyek fajiságunk képeiben keresik és adják a gyönyörködtetőt, az igazi művészit, — hogy ezeken lelkesedjék az ifjúság, ezekben szeresse meg mindjobban faját, ezekkel izmosítsa büszkévé nemzeti öntudatát. A pályázat — sajnos — nem járt azzal az eredménnyel, amely a hozzáfűzött reménynek teljesen megfelelne. A beadott két pályamunka közül a 25. sz. „A szívet azért rejtette el Isten, hogy senki se lássa" jeligés dolgozat az ezeréves magyar sorsnak jellemzésével kezdi, melynek megvívásában a nemzet élére mindig állított Isten kegyelme nagy férfiakat, akik mellett ott találjuk a nagy magyar asszonyokat, mint a férfiak küzdőtársait, sorsuknak osztályosait. Egy átvezető gondolattal, hogy regényirodalmunkban is megtaláljuk az ilyen faji jellemvonásokkal idealizált és mégis valószerű nőalakokat, áttér a tétel tárgyalására. Sorra veszi Gárdonyi három nagyobb történeti regényét. A láthatatlan embert, az Isten rabjait és az Egri csillagokat. Röviden rajzolja bennük a korokat, azoknak lelki-* világát, amely rajz igen alkalmasnak mutatkozhatnék arra, hogy ezekben állítsa elénk a különböző idők magyar asszonytípusait: a húnvilág Emőkéjét, a keresztyén középkor Szent Margitját, a törökvilág Czeczey Éváját. De a továbbiakban már nem tud mindenütt a vezérgondolat irányában haladni : inkább csak a cselekményeket ismerteti bőven, amelyekben a nők részt vesznek, de szinte egyenlő terjedelemben a férfialakok szerepének ismertetésével és az elemzésből nem tud elég élesen kiemelkedni a nők jellemének rajza. Igaz ugyan, hogy a befejezésben mindegyik nőtípusnak elég sikerült összefoglaló jellemzését nyújtja, de ilyen nem éppen nagy, mindössze négy és fél kézírásos ívre terjedő dolgozatban aránylag kimerítőbb képet kellett volna nyújtania magukról a nőkről.