Református gimnázium, Miskolc, 1928

31 pek, emlékeikben mindig élők. Remekebb templomai gyüle­kezetet képzelni sem lehet, mint a zászlófelvonó táborunk, imára kulcsolt kezekkel. „Erős Isten! nagyot akarunk, gyön­gék vagyunk, Te adj erőt". A Nap nagy, tiszta korongja ak­kor emelkedett s mi minden ránk eső napsugárban feleletet éreztünk. Aztán a zászlólevonó tábor. „Uram! akartam, cse­lekedtem. Te ilélj érdemem felett. Én köszönöm a Napot, de­rűt, az erőt." — Ott a Telekes-oldal cserfáinak zöldjé.el szemben, a Bódva égrese mellett, kis forrásunk mentháinak illatárjában ... A szülőket a táborba is elhozta szeretetük. Tisztele­tükre — amint az már cserkészeknél szokás — ünnepély volt. Az egyik apa meg is fogadta, hogy ő akkor is eljön a tá­borba, ha már a fia nem lesz a csapatban. A napok elröpültek, a tábor kincstára kiürült. A tá­borbontó napon fölszedtük sátorfánkat, összecsomagoltunk. „Fel a zászlót hű cserkészek, indul a csapat" hangjai mellett körüljártuk táborunk területét, aztán indultunk haza. Mire ismét összegyültünk, már szeptember volt. Ho­gyan kezdjük az új cserkészesztendőt? összepakoltunk két és fél napra, megnéztük a Baradlát Aggteleken, a vasbányát Rudóbányán. Nyitott szemünk sokat meglátott, jó kedvünk folyton kísért, az egész kirándulás nagyszerűen sikerült. Az­tán jött a berendezkedés, a kiképző őrsök végleges megala­kítása. A csapat 2 rajra, 7 őrsre oszlott. Később ezekhez já­rult még a 16 újonc. Rajvezetők voltak: Csorba Ferenc, He­vessy János, őrsvezetők voltak: Bidner Ákos, Erdélyi Dezső, Gebauer Károly, Kenyeressy Károly, Kerekes József, Mol­nár Sándor, Raisz Iván, Szánthó Elek. Az őszi és téli hóna­pokban hetenkint 1—1 őrsi gyűlésen a cser készpróbák anya­gát sajátították el a fiúk. Amennyiben az időjárás és az is­kolai munka engedte, kirándultak. Sajnos, ezeket a hónapo­kat a csapat nem tudja úgy kihasználni, ahogy azt a csapat­parancsnokság akarná és tudná. A csapatnak nincsen megfe­lelő otthona. Az a kis, pár négyzetméternyi szoba, mely ren­delkezésre áll, a célnak nem felel meg. Egy tágas teremre gondolunk, hol a fal, rajta a képek, felírások, a bútor, az ott tartózkodó nagyobb, irányítani tudó cserkészek, tisztek ál­landó szabályozói, életrendezői a cserkésztörvényeket élni akaró, otthonban megjelenő cserkészfiúknak. Egy tágas te­remre, hol a cserkészek a levegővel szívják be a cserkész szel-

Next

/
Thumbnails
Contents