Református gimnázium, Miskolc, 1916

10 jeles, 18'Vu a mindenből jó. 54"/

0 a mindenből elégséges és összesen 23%, az 1, 2 és több tárgyból bukott tanuló, mégis szorgalmában és viselkedésében mi is észrevettük azokat a tüneteket, melyek bár nem helyi jellegűek, hanem egyetemesek s az ország mostani kivételes háborús helyzetével állanak összefüggésben, de aggodalmat keltők. Figyelemreméltók e tekintetben az állami iskolafelügyelőnek legközelebb itt elhangzott következő bölcs megjegyzései : „A mostani tanári nemzedékre a szokottnál nagyobb kötelesség teljesítése van bízva, amelynek végzésére fokozottabb lelki erő és kötelességérzet szükséges. Figyelmébe ajánlja a tanári karnak, hogy az ifjúság jellemére, magaviseletére éberen vigyázzon, mert a háború rossz hatásai közé tartozik az is, hogy az ifjúságnak olyan tulajdonságai is fejlődtek ki, amelyek nem kívánatosak : bizonyos szabadosság, fegyelmetlenség, a tanulók egyrészénél igyekezet arra, hogy a háborús állapotot a maga részére jog talanul is hasznosítsa. A szülőknél is előfordul, hogy felhasználni igyekeznek a hadi állapotot fiaiknak olyan előmenetelére, melynek kívánása is helytelen, megadása pedig a kultura ellen való vétek. Ebben a tanári kar részéről éber figyelem és annak gondos megítélése szükséges, hogy meddig bocsátható meg bizonyos engedékenység. A komoly kötelességteljesítésére kell szorítani az ifjúságot, annak hangsúlyozásával, hogy a háború egyáltalán nem jogosít fel meg nem érdemelt előnyök szerzésére."' Valóban, bár mi is rendelkezünk a nagyobb szorgalmú és jobb előmenetelű kiváló tanulók derék gárdájával, akik egy részének neveit éppen ma is fogjuk hallani az ösztöndíjak és jutalmak kiadásánál, emellett a tanulók egy részénél nálunk is mutatkozik a háborús hangulatot és a háborús konjunktúrákat fegyelmetlenségben és hanyagságban felhasználni akarás ragálya; nemkülönben felismerhető a szülők egy részének az a törekvése, hogy nem annyira ismereteket és nevelőképzést kíván az iskolától, mint inkább kizárólag csak bizonyítványt és ha ezt nem kedve szerint kapja, akkor elégedetlen az iskolával. Észrevehető a különben minden időben szokásos törekvés erősödése a tanári kar befolyásolására, amely végigjárja a tanárok gyanúsításától a tanárok terrorizálásáig a ráhatás összes fokozatait. Szerencse, hogy e törekvés nem általános és még csak nem is kiterjedt. Mert különben mi lenne az eredménye a tanári karra nézve ? Eredménye lenne egyeseknél a közönyösség kifejlődése, melynél a lélek elveszti ama rugékonyságát, elevenségét, melegségét, mely az impressziók folytonos felvételével és azokra való reagálással végzi a maga ismeretközlő, értelemfejlesztő és jellemképző munkáját. Kifejlődnék egyeseknél az elv és önbecsérzet nélküli opportunitás, mely a ráhatások játékszerévé dobja oda magát. Eredménye lenne másoknál a folytonos elégedet-