Református gimnázium, Miskolc, 1915

9 az, aki megérzi bennök az elnézést, mint a ki tapasztalja bennök a hanyagság méltó megrovását, gondoljon arra, hogy a komoly munka, a szigorú kötelességteljesítés, a rend és fegyelmezettség a folyton hullámzó világesemények nagy tanúságai szerint is a legbiztosabb garanciái úgy egyes emberek, mint egész nemzetek és országok boldogulásának. Aki tehát nem érzi magát mindenben tökéletesnek, az önként is tökéletesítse magát, aki pedig rá van arra kényszerítve, az annál inkább igyekezzék kipótolni mulasztásait és megszüntetni elmaradását. A tanév végén mi szeretettel és békességgel mondunk búcsúf mindenkinek. Az igazi szeretet, a komoly munkára törekvés, a testvéri békesség gondolatai hassanak át benneteket, kedves tanuló ifjaink, az iskolai tanítás szünetelésének ideje alatt is. Hiszen most olyan idők vannak, hogy rövid napok és hetek, annál inkább hónapok alatt nagy változások szoktak megtörténni. Elszakadhat tőlünk az, aki a legkedvesebb, a testvér, a szülő, a rokon, a barát, hogy elmenjen talán messze, falán sokáig a haza fegyveres szolgálatára és elmaradhat falán örökre is áldozatul a haza javára, az offhonlevők, a megmaradtak megváltásáért. Gyakran és gyorsan gyermekek lépnek most a felnőffek helyére. Derék gyermekekre van most szükség. Iskolai esztendőnk ez ünnepélyes zárónapján emlékezzünk meg végre szeretettel és büszkeséggel tanári karunknak immár két éve a haza szolgálatában fáradozó hét tagjáról, Bihary Ferenc, Porcs Kálmán, Soós Mihály, Szabó László rendes és dr. Arday Pál, Szabó Andor, Tüske Viktor helyettes tanárokról. Íme, ők nemcsak hirdették nektek, ők most példaadólag teljesítik is hazafias kötelességeiket. Küldjük lelkünk meleg üdvözletét ez alkalommal azon tanuló ifjaknak is, akik iskolánkból időközben vonultak be, vagy most mentek el honpolgári tisztük teljesítésére. Kössenek össze mindnyájunkat, kössenek össze mindnyájatokat a hazafias szeretet és a testvéries érzület szálai és adja Isten, hogy az új tanév kezdetén, ha majd akkor ismét összegyűlünk, vagy ha majd egykor mindenki visszajön, azokból, akik az iskolában együtt éltek, együtt dolgoztak, úgy tanárok, mint tanulók, minél többen, minél boldogabban láthassák viszont és üdvözölhessék egymást. Lássanak itt egy viruló orszá-