Református gimnázium, Miskolc, 1912

10 vevő szívvel osztoztunk, úgy a tanári kar, mint a tanúló ifjúság, a szomorúságba borúit és lesújtott szülők gyászában és minden lehető módon kifejezést adtunk fájdalmunknak. Legyen áldott az elhunyt kedves növendékek emlékezete. Tanári karunk tevékenysége az iskolán belől etanévben is oly módon terjedt ki a rendes tanításokon kívül a tanulók valláserkölcsi nevelésére, hazafias érzései ápolására, tanulmányainak kisebb és nagyobb kirándulásokkal való kiegészítésére, az ifjúsági egyleti tevékenységeknek serkentésére s ezeknek nyilvános előadásokban pl. hangversenyekben való bemutatására stb., mint más években is. Az iskolán kívül való közművelődési ténykedése pedig a tanári karnak még fokozódott. Nyilvános előadásokat tartottak: dr. Arday Pál, Bihary Ferenc, Csík Dániel, Csorba György, Porcs Kálmán, Vértesy Sándor. Különféle ünnepélyeken alkalmi beszédeket mondtak : dr. Arday Pál, Balla József, Csorba György, Porcs Kálmán. Többen munkásgimnáziumi tanitást is végeztek. Egyéb évtörténeti adataink felsorolását itt mellőzve, most még csupán azon nemes adományokat kívánom felsorolni, melyekkel iskolánk jóakarói különféle intézményeink támogatására jöttek. Ilyenek a Miskolczi Takarékegylettel egyesűit Miskolczi Takarékpénztár 500 K. adománya a Tápintézetnek, a Borsod-miskolczi Gőzmalom 200 K. adománya a Segélyegyletnek, a Borsod-miskolczi Hitelbanktól 100 K. a Segélyegyletnek, a Borsodmegyei Takarékpénztártól 50 K. a Segélyegyletnek, a Miskolczi Keresk. és Gazdasági Banktól 30 K. ugyananak. Ilyenek Szemere Miklós 50 K, Lichtenstein László 30 K. adományai céllövészeti díjakra és még számos más adományok. A kegyes adományozók fogadják itt is hálás köszönetünk nyilvánítását. Adományaik folytatólagos megnyilatkozásai annak a lelkes áldozatkészségnek, mely a protestáns iskolákat létesítette, századokon át fentartotta és amely áldozatkészség főgimnáziumi ösztöndíjainkat is megteremtette. Jelentésemet befejezve, kérem az igen tisztelt iskolai elöljáróságot, méltóztassék az ösztöndijakat és a különféle jutalmakat az azokra érdemeseknek ítélt tanúlóknak kiosztatni. Legyen az ő szorgalmuk jutalma és érdemök dicsérete ez ünnepélyes kiosztás által is fokozva, legyen ez reájuk s az egész tanúló ifjúságra serkentő és buzdító és az alapitványozók nevének ily módon való megemlitése legyen ünnepélyes alkalom az iskola régibb és újabb pártfogói iránt való emlékezet és tisztelet gyakorlására és nyilvánítására.