Református gimnázium, Miskolc, 1911

Értekezések, leírások. A vármegyék múltjából. írta: PORCS KÁLMÁN. Hazánk életében már I. István uralkodása cta mindenkor jelentős szerepük volt a vármegyéknek. Idők folyamán, feladatukat és hatáskörüket tekintve, lényeges változásokon mentek keresztül, de a változott körülmények között is elsőrendű fontosságuk volt. És, bár különösen az 1848-iki átalakulás következtében, majd a kiegyezés után nagy változáson mentek keresztül, főként közigazgatási tekintetben mai nap is előkelő helyet foglalnak el, s a közelmúltban az alkotmányvédelem érdekében fejtettek ki ellentállást. A vármegye eredetét némelyek a szláv zsupánságokra vezetik vissza, mások a frank Gau (vidék, tartomány), grófságok utánzásá nak vélik, ismét mások pedig ősi alakjában királyi uradalomnak tekintik. Szervezése I. István nevéhez fűződik, aki az országnak meg nem szállott részeit királybirtoknak nyilvánította és azokat megfelelő nagyságú kerületekre osztotta fel. Az egyes részek középpontját a vár képezte. A várhoz tartozó területnek a határa szlávul mezda, magyarul mesgye volt; ebből fejlődött a megye elnevezés, amely mint intézmény vármegye (comitatus) nevet nyert Elén a várispán állott, kinek hármas hatásköre volt: katonai, bírói, gazdasági. Ez a hármas hatáskör a vármegye területén lakó népekre terjedt ki. Ezek voltak a várjobbágyok, várnép, vendégek, szabad földmívesek A nemesség az első századokban megtartotta a megyétől való függetlenségét úgy hadügyi, mint igazságszolgáltatási tekintetben ; közvetlenül a király, illetőleg helyettese, a nádor alá tartozván. Midőn azonban a nemesség felismerte az egyesülés, az érdekeik védelme céljából való szövetkezés szükséges és eiőnyös voltát, a tömörülés útjára lépett. Ennek emléke a ,Szálán (Zala folyó) innen és túl lakó minden királyi szolgák"-nak 1232-ben Kehidán kelt levele, mely mondja: „a mi részeinken igen sok gonoszság, kártétel, sérelem történt rossz emberek által, mert így 1*