Református gimnázium, Miskolc, 1911

történik annak elosztása. Kétharmadát beszolgáltatja, egyharmadát pedig kiadásai fedezéséül és fizetés gyanánt 8 kapja meg. Bírója ispánsága népének. Udvarbírájával együtt intézi azok ügyes-bajos dolgait, pörlekedését. Kikutatja és megbünteti a bűnösöket. Az igazságszolgáltatásban helyettese a várbíró, a hadvezetésben pedig a hadnagy (hodnogio, dux exercitus) segédkezett neki. Ezeken kívül volt a várnagy (castellanus), a századosok (centuriones), a tizedesek (decuriones), a birok (bilochi), a poroszlók (pristaldi), börtönó'rök (archiprecones), a hóhérok (precones), a pénzbeváltók (monetarii), a vámszedők (tributarii) és határőrök (custodes eonfiniorum). Ezek mind az ispán hatósága alá tartoztak. 0 nevezte ki őket s velők kormányozta az egé.-z vármegyét. A nemesi vármegyében, minthogy a megye többé nem királyi birtok, megszűnik az akkor már főispán gazdasági teendője. Ezzel szemben azonban növekszik a nemesek ügyeire való befolyása. A főispán hatáskörét, megismerhetjük Mátyás 1471-ben kiadott okleveléből, amely Bánffy Miklósnak Arad megye főispánjává történt kinevezéséről szól. „Különösen köteles legyen — mondja az oklevél — mindnyájatokat megtartani és védelmezni szokott jogaitokban és szabadságaitokban. Ügyelni és nagyon vigyázni tartozzék, hogy a királyi kincstárunk és kamaránk javára a mondott vármegyéből befolyni köteles jövedelmeket hozzánk hűségesen beszállít;ák és hogy leveleink és parancsaink számára azon vármegyében minden kinél valóságos engedelmességet szerezzen ; végre, hogy sópénz és minden egyéb tisztjeink szabadságát és előmenetelét gyámolílsa és pártolja.- A nemességnek pedig meghagyja, hogy „nevezett Miklós grófot mint főispánotokat tiszteljétek és becsüljétek, tanácsban és Ítélethozatalban segítségére legyetek, úgy minden szabad és szokott dologban, valamint azokban, amiket nektek a mi nevünkben parancsol, annak engedjetek, engedelmeskedjetek s hozzá alkalmazkodjatok. Másként tenni ne merjetek."* A főispáni állás tekintélye egyeseket arra ösztönzött, hogy azt családjukban örökössé tegyék. Ezt az 1504: 3. t.-c. eltiltja ugyan, azonban az után is adományoznak a királyok örökös főispánságokat, úgy, hogy a XVIII. század elején már 28 vármegyében volt a főispáni szék örökös. Egyes vármegyékben pedig, a hol érsekség, vagy püspökség volt, az érsek, illetőleg püspök volt a főispán. II. Ulászló idejében hozott 1498:57. t.-c. ezt a méltóságot meghagyja azokban a megyékben, a hol „a szent királyoktól" nyerték eme tisztségüket a főpapok, ellenben kimondja, hogy „a királyi felség a vármegyei * Márki: Arad tört. I. k. 150 1.