Református gimnázium, Miskolc, 1911

9 megyei bíróságnak, a megye hatáskörébe tartozván különösen a rablók és tolvajok, vagy másféle bűnösök üldözése és a felettük való Ítélkezés. Továbbá mindazok az ügyek, a melyek a közigazgatás körébe tartoznak. A kettő ugyanis nem volt egymástól elválasztva és a tisztviselők is, — nem számítva a XVI század után szervezett állásokat, — egyaránt bírói és közigazgatási közegek voltak. A főés alispán, szolgabírák és esküdtek mindvégig megtartják kettős működési körüket, de a XVI. század után szervezett adószedői, táblabírói pénztárosi stb, állások betöltői vagy közigazgatási, vagy birosági ügyeket intéztek s hatáskörük mindkét munkakörre nem terjedt ki. Bizonyos elkülönülés a két ügykör között, tehát ezeknek az állásoknak a szervezésével bekövetkezik ugyan s az 1715: 123 t. c. kimondja az elvet is, hogy a különböző ügykörök különválasztassanak, azonban ez a régi, fentebb említett állásoknál azután sem történik meg. A megyék különálló, egymástól független szervezetek lévén, eljárásukban is lényeges Különbségek voltak. Ez az elkülönülés még inkább bekövetkezett volna az ország három részre szakadása idején, ha a XVI. század elején Verbőczi István meg nem szerkesztette volna a maga Hármas könyvét. Ez a törvénykönyv, bár a törvényes formák mindenikén nem ment keresztül, amennyiben kihirdetése nem történt meg, évszázadokon keresztül a magyar igazságszolgáltatásban rendkívül fontos szerepet játszott. Nem létesített új törvényeket, hanem a régi írott törvények és a szokásjog alapján, mintegy azok össze foglalásául készült. De mint ilyen, nagy értékkel birt s a gyakor latban az ország minden része által elfogadtatván, az összetartozás érzetét növelte, a mire pedig az ország széttagoltsága idején nagy szükség volt. A vármegyei igazságszolgáltatás történetében fontos lépés volt a táblabírói intézmény létesítése, a mely az 1613:24. t.-c.-ben gyöke rezik. Ez által ugyanis az Ítélkezés a megyén is képzettebb s ilyen természetű ügyekkel állandóan foglalkozó emberek kezébe került. Azelőtt a törvénykezés céljából tartott üléseken, úgynevezett sedes iudicariún, vagy röviden sedrián, mint a megyegyűlések egyik faján, a nemesség is jelen volt. Sedriát a törvények értelmében minden két hétben kellett tartani. Idejét és helyét a megyegyűlés határozta meg. Ez utóbbi a török hódoltság idején a török által fenyegetett területeken gyakran változott. így például Borsodban Miskolczon. Szentpéteren, Boldván, Aszalón, de leggyakrabban Szendrő várában tartották a sedriát.* * Borsod jegyzökönyvei III. és IV. k. Borsodmegye levéltárában.